Szöllősi Dávid: Helene Branco: Képednél, Szűzanyám
Vor dem Muttergottesbild

Wenn meine Blicke hangen,
Du Lichtgestalt, an dir,
Dann ruht des Busens Bangen,
Und Friede wohnt in mir.

Mein Herz erfüllet Wehmuth,
Die feucht dem Aug' entquillt,
Es faßt mich tiefe Demuth
Vor dir du heilig Bild.

Bei deinem Anblick bet' ich
In inbrunstvollem Drang,
Der Andacht Glut durchweht mich
So selig und so bang.

Das heiligste Vertrauen
Ein armes Kind dir weiht:
O wolle niederschauen,
Auf mich und auf mein Leid.
_______________________________


Képednél, Szűzanyám

Midőn a pillantásom
Ott csügg a képeden,
A békém Tőled várom,
S az lesz úr lelkemen.

A szívem tölti bánat,
S a könny - szemeimet;
Átjár a mély alázat,
Nézvést szent képedet.

Imám előtted mondom,
A keblem elszorul,
S az áhítat oly forrón
Bensőmön átvonul.

Gyermek valék, szegényke,
Halld legszentebb imám:
Óh, Szűzanyám, Te nézz le
Kínomra és reám!

* * * * *
1038
Szollosi David - 2018. július 10. 21:08:26

Kedves Rita!

Köszönöm érdeklődésed, szíves méltatásod, gratulációd!

Szeretettel: Dávid

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.