Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 10:13
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
zentai
Dylan D. Tides: A Kíváncsiak (2018. július)
A Kíváncsiak


Ugrik a karcsú fűzfalevél,
kézen fogta a szél,
s futnak a fák közt, szinte zenél
játékukhoz a dél.

Ballag az Ember. Furcsa ma. Fél.
Titkon súg, s les a nép.
Gyurgyalag, Unka, s mind, aki él,
azt nézik, hova lép.

"Messzire tarthat, nincs pihenő!"
- hoz hírt futva a Nyest.
"Gyenge szemében semmi erő,
lélek nincs, csak a test..."

"Könnyei égnek bokrokon át"
- búsan szólt az Egér.
"Zsákja cipelné nagy nyomorát?
Alján sár, s pipitér."

Térden az Ember. Nincs szava. Vár.
Sóhajt küld, remegőt.
Inge zsebében sírva talál.
egy hímes keszenőt.

"Túl nagy a rejtély... Ostoba tán?!"
- toppantott a Suta.
"Két fadarabkát nézni bután!
Én mondom, de fura!"

"Mindenik évben erre kerül."
- mordult halkan a Tölgy.
"Bánata mélyből, s mélybe merül,
reszket tőle a völgy.

Őrzöm a gyászát, nem kutatok,
érzem, fájna nagyon...
Menjetek innét, vár utatok!
Őt meg síri halom..."

Omlik az Ember. Szív-ugarán
bomlás erdeje nő.
Oldja a kendőt, s múlt-sugarán
emlék úszik elő.

Régi ezüstből csepp-amulett,
apró gesztenyebáb,
medvecukorkák (már szaga lett),
mackó nélküli láb,

tombola, hajcsat (görbe, de ép),
madzag kék ceruzán,
s végül a rongyos, hajdani kép,
hátulján: "Apukám".

-

Készül az Ember. Összepakol.
Mindent jól betakar
újra a kendő, s már kutyagol.
Tompán sír az avar.

Gyűlik a kérdő erdei fő,
elvész köztük a hant.
Kérik a Baglyot fejtse meg ő:
Nyugszik bárki alant?

Sárgul az írás, megbicsakol
súlyától a kereszt:
" Drága Leányunk! Most valahol
boldog a Menny Ura, körbekarol!
Angyali lelked a Földre hajol,
s gyermeki hangod a szívbe hatol!
Csak szüleid szive bús- zakatol...
emléked nem ereszt!"
5499
DylanDTides - 2018. október 25. 12:55:52

Szívből köszönöm Mindnekinek!

3757
jegmadar - 2018. október 24. 11:56:25

Gratulálok a nyertes páláyzati vershez és a publikálási lehetőséghez!

5396
Kitti - 2018. szeptember 25. 21:24:52

Igazán szép, szomorú, kedves és pompásan megalkotott vers ez.Megszemélyesítéseid pazar összetétele megkapóan szép. Rímei szépen csengenek. Hatos soraid szinte mind maecenas atavis, a kilencesből is van, de a tízesek mind negyedfeles daktilusok. A ritmusa ezektől oly pompás.
Beszélhetnék még a témáról, amely oly meghitt, az apró kis emléktárgyaktól, majd a döbbenet, amit a fénykép említése okoz. Aztán végül kiderül kié is volt mindez. A lány, akinek sírját tán a bagoly tudja ott létezik-e...
Csodás vers, gratulálok!

5682
tn65 - 2018. szeptember 25. 20:29:21

Gratulálok,
kissé megkésve olvasom ezt a szépséget.
Ez szívből jött és egy szuszra.
Nándi

5499
DylanDTides - 2018. szeptember 07. 20:50:39

Kedves Júlia!
Köszönöm, hogy itt járt!Smile

Dylan

5695
vagfoldijulia - 2018. szeptember 05. 11:07:02

Gratula! Nagyon megérintett...

5499
DylanDTides - 2018. augusztus 30. 19:15:58

Kedves Rita!

Köszönöm szépen!

Dylan

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.