Dr. Juhászné Jedlovszky Mária: A mindenséget átölelve
A mindenséget átölelve

Karjaimban egy angyalka
alszik szépen, csendesen,
békés arca, apró teste
a keblemen megpihen.

Csak a csöppnyi hasa mozog,
hangtalanul lélegzik,
és nagy ritkán kezecskéje
intésre emelkedik.

Ahogy nézem arcocskáját,
könny szökik a szemembe,
hogy lehet e piciny ember
ilyen szépnek teremtve.

Kis szemei zárva vannak,
nem látszik tekintete,
mégis átsüt pillácskáján
a szíve üzenete.

Kicsiny testben határtalan
ősi szellem lakozik,
selymes, puha bőröcskéjén
értelme uralkodik.

Nem is tudom megérteni,
hogy foghatom kezembe,
az egész univerzumot
babatestben elrejtve.

Elég vagyok-e én hozzá,
hogy át tudjam ölelni,
erősek - e a karjaim,
hogy meg tudjam védeni?

Piciny teste még jól elfér
puha, meleg ölemben,
de a lelke és szelleme
nem marad már kezemben.

Amíg tudom, átölelem,
összekulcsolom karom,
és a szívem az övéhez
rajongással láncolom.

Ha majd kinő kezeimből,
akkor is átölelem,
de már akkor Ő tart inkább,
hisz Övé a győzelem!

Addig tartom, amíg bírom,
nagy öröm ez énnekem,
hiszen ez a határtalan
mama-unoka szerelem!

Hálát adok mindig azért
a drága Jóistennek,
hogy ilyen szép unokákkal
ajándékozott Ő meg!
6000
Jedyke - 2018. szeptember 05. 22:03:54

Drága Rita!
Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy Te is ismered ezt az érzést, tudod, miről mesélek😊
Puszillak😚[img][/img]

6000
Jedyke - 2018. augusztus 21. 17:07:24

Köszönöm drága Zsuzsa😊[img][/img]

5569
zsuzsahorvath - 2018. augusztus 21. 14:03:55

Bájos...

Üdv Zsuzsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.