M. Laurens: MOST & VALAHA

MOST & VALAHA
[Pajzán emlékeim margójára]


...S valaha voltam én délceg harcos,
Kinek sziklakemény dárdáján
Eltörött volna minden pallos.

Vettem én be (anno) hercegnőm várát
Egyetlenegy éjjen akár-ha ötször,
S kapuja már dárdám láttán is tárult,
Rohamra vágyva újra meg újra: többször.

S lám a kapu nem-sokat változott,
Bár hercegnőmért gyakorta áldozott,
De dárdám ... az bezzeg, már hezitál.
Roham előtt olykor, trombitára vár.

S azóta nőmnek játssza most a lantos:
"Valaha én is voltam délceg harcos",
A vén kecske most, maradék sóját rágja,
S ha sikerül is olykor, azt gerince bánja.

Budatétény 2018. júmius 3.
Motto: Köszönöm, de ki tudom magam röhögni önállóan is!
3872
M Laurens - 2018. július 14. 22:21:43

Az őszinteség az én nagy nagy betegségem, így 66 körül már.
De sebaj mert a jókedvem nem lankad, mint más. Cool
Drága Babu és Rita, köszönet az olvasásért!
/ Miklós /

5548
babumargareta - 2018. július 09. 19:21:22

Drága Miklós !
Szeretettel olvastam kissé " beletört a dárdája"
soraidat !
Van ez igy sajnos és nincs "gyógyszere "
Az örökk tiszteletem a Tiéd kedves Miklós még igy is
Nem mindig dárda a szerelem szerszáma !Wink
Sok szeretettel.....BabuHeartHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.