horla51: Mint vízcseppek...
Mint vízcseppek...

Mint vízcseppek az üvegre,
záporoznak emlékeim
álmaimat színezve.

Homályosak, mégis tiszták.
Táncot járnak az idővel
értelmetlen ütemre.

Pillanatok, helyek, arcok.
Múltra néző ablakomra
hullik, ami egyszervolt.

Idegenként ölelkeznek.
Furcsa látni, mikor néha
bánat karol át mosolyt.

Minden éjjel kopogtatnak.
Itt maradnak hajnalig, hogy
átformálják arcomat.

Akár fájnak, akár szépek,
teherként vagy simogatva,
mélyítik a ráncokat.
3377
LIne - 2018. július 31. 16:00:32

Álomba szőtt emlékek.
Szép!

5555
Maria HS - 2018. július 19. 09:50:53

"Idegenként ölelkeznek.
Furcsa látni, mikor néha
bánat karol át mosolyt." szép vers jó volt olvasni: Maria

5786
horla51 - 2018. július 18. 23:10:57

Kedves Kati!

Köszönöm szépen!

Örülök, hogy elolvastad!

5786
horla51 - 2018. július 18. 23:09:45

Kedves Rózsa!

az emlékek felidézése nálam kétféleképpen működik.
Nem egyforma nappali fényben, tudatosan megidézve, vagy random módon, az éjszakában. Talán valóban simíthatnak ráncokat, sajnos ezekből van a kevesebb.

Köszönöm, hogy itt jártál!

5786
horla51 - 2018. július 18. 23:03:03

Kedves Rita!

Úgy érzem, ahogy telik az idő, ez egyre gyakrabban történik meg.

5940
silberin - 2018. július 17. 17:00:40

Az emlékek felbukkanását, hatásukat a hangulatunkra érzékletes képekkel fejezted ki a versben. Tetszett.
Üdv: Kati

3933
vadvirag47 - 2018. július 17. 16:43:02

Az emlékek hol ráncsimítók, hol pedig gyűrődést okozók, de mindenképp hasznosak, előbbre viszik az életet. Nélkülük jóval szegényebbek lennénk. Szretettel olvastalak.Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.