Dr. Juhászné Jedlovszky Mária: Ha én lennék a Nap
Ha én lennék a Nap

Ha én lennék a Nap, beragyognálak,
sugaraimmal megcsiklandoználak,
ébresztgetnélek minden áldott reggel,
nappal ölelnélek forró szeretettel.

Felszárítanám fájó könnyeidet,
lebarnítanám hófehér bőrödet,
szíved gyümölcseit mind megérlelném,
hideg kezecskédet folyton melengetném.

Bevilágítanék sötét szobácskádba,
fényt hoznék borongós, sűrű éjszakádba,
mosolyt lehelnék puha arcocskádra,
válladra borulnék, hogy ne legyél árva.

Nem fogynának el soha sugaraim,
ülnének rajta tüzes angyalaim,
az égboltról mindig vigyáznának rád,
hajadba tűznék a boldogság fátylát.

Soha sem fáznál, sosem dideregnél,
mindig egy tisztás pázsitján pihennél,
hallgatnád a szellő selymes susogását,
mezei virágok halk nyiladozását.

Láthatnád a barkát rügyet bontani,
Déli - sark jegét tengerré olvadni,
addig melegíteném Földünk légkörét,
amíg elérném az emberek szívét.

Akkor takarékra venném a lángomat,
már nem olvasztanék jégpáncélokat,
sugaraimat szerte-szét szórnám,
az egész világot körbe csókolnám.
6000
Jedyke - 2018. augusztus 05. 15:23:43

Köszi szépen LIne! Tényleg ezt szeretném 😊

3377
LIne - 2018. augusztus 05. 11:45:36

Nagyon szép vágyvers.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.