Tóthné Földesi Ilona: Árnyékrajz
Árnyékrajz

Ólmos szürkület csendje árad.
Távolban felriad egy madárka.
Furcsa, fekete árny egymásután,
gyorsan rajzolni kezd a házfalán,
ágakat rajzol, leveleket rak rá,
mért nincs néki színes ceruzája?
Sétálok a ringó félhomályban.
Nyújtózik az árnyék, újra csend,
gondolat zajong csak fejemben.
Hallod - kérdezem magamtól:
éhesen sír egy kisgyerek, valahol
hajléktalan álma szuszog a padon.
Száll a pára, én egyre süppedek,
mocsárban járok, nem szeretem.
Fekete tollammal nem festhetek
jobb életet, színes reményeket
a házfalára, a padra a parkban.
A nagyképű Hold, ont fényeket,
nem hiszem, hogy ettől színes lehet
a kép. A tegnapi újság ott hever
a pad alatt és egy izzadt kabát.
Az árnyék marad, rajzol tovább.
Sötéten nyílik a ház udvarán
harmattól terhes, rémült virág.
3933
vadvirag47 - 2018. július 31. 20:05:51

Álomszép...tele, a lelked mélyéről fakadó megfigyelésekkel, színes, mégis komor, őszinte világmeglátással, érzékeny együttérzéssel. Csodálattal olvastam. Rózsa

3377
LIne - 2018. július 31. 16:23:26

Szívszorító.
Árnyék-festett élet.

A vers szuper!

277
farkas viola - 2018. július 31. 15:26:27

Drága Ica!
A képzeleted játszik Veled, árnyékok formájában. Közben tele vagyunk gondolatokkal, kérdésekkel, melyeket szeretnénk tudni.
Szeretettel: Viola Rose

3649
Oroszlan08 - 2018. július 31. 14:36:00

Kedves Kati!

Sajnos...vagy legalább látni lehetne az alagút végét.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Ica

5940
silberin - 2018. július 31. 12:50:43

Kedves Ica! Sokan, sokszor élnek/élünk fekete-fehérben. És milyen jól esne, ha felvillanna legalább egy élénkebb szín néha!
Tetszik a versed.
Üdv: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.