Bogár Gábor: Impresszió VII. ( Akrosztichon ) (2018. augusztus)
Impresszió VII. ( Akrosztichon )

Ernyedten csücsül vak lábaimnál a föld
Párkányomra reszketeg gyilkos könyökölt
Ismeretlen az út – bebotlik az ablakon
Lecsorran vörös vére – büdös, nyomasztó nyom
Elkésve csörren az ablaküveg, mely már a padlón hever
Panaszosan nyög a bűnös:
Sajnos megöllek, haver
Zihálva fekszem az ágyon semmibe meredő testtel
Igent bólintok lazán: jöjjön csak rosszember
Átkozottak az angyalszárnyak,, molyok rágták meg őket
Sakálüvöltések pora borítja a temetőket

Rekedten krákog rám a rém, de nem jön hozzám közel
Ott áll a szoba közepén, kezében villogó valamivel
Haja helyén, a fényes bőrön veríték ünnepel
Aztán hirtelen görcsbe rándul,, egyre merevebb a teste
Magába száll, megöregszik, majd némán rogy össze

rg85?
4670
Bogar Gabor - 2018. október 08. 15:17:08

Kedves Rita!

Nagyon köszönöm soraidat.

üdv: bg

4670
Bogar Gabor - 2018. augusztus 18. 19:42:59

Köszönöm szépen, kedves Rózsa.

Üdv:bg

3933
vadvirag47 - 2018. augusztus 13. 12:00:34

...sikerült a pokolból kimásznod. Verssoraid elég ijesztőek, de a vége pozitív, és ez sokat javít rajta. Nem szeretünk félni, rettegni...nem is jó. Érdekes versedet érdeklődéssel olvastam.
Rózsa

4670
Bogar Gabor - 2018. augusztus 07. 17:57:47

Kedves Marcsi!

Köszönöm a figyelmedet.

üdv: bg

3757
jegmadar - 2018. augusztus 06. 19:19:12

Hm, ez nekem annyira nem jön be. Az a rém, meg a tépett angyalszárnyak. Elborzaszt. De jól megfogtad!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.