Török Nándor: A hit peremén (2018. augusztus)
A hit peremén

Szárnyában kínnal verdesett a hajnal,
a gyilkos Nap tüze megperzselte őt,
és távolban a harsány utcazajjal
elbúcsúztattam a máglyára menőt.

A harmatkönnye gőzölögve eltűnt,
a pirkadattal elhamvadt az álmom,
éber éjjeleken halmozom a bűnt,
s nappal a kétes feloldozást várom:

az izzó Napra béklyókat veretve,
a Pillanatban sejtem reggelente
a harmattól ázó mindenséget én,

s míg az érintetlent tiporja lábam,
szeretnék hinni a gyönyörű mában,
hogy estig rám lel az egyszeri erény.
5682
tn65 - 2018. október 07. 19:17:07

Köszönöm, kedves Rita.

5682
tn65 - 2018. augusztus 13. 16:37:34

Kedves Kati,
jó a kérdés. És mivel önmagát feloldozni az embernek a legnehezebb, talán azért kétes.
Köszönöm a figyelmedet és örülök, hogy tetszett.
Üdv. Nándi

5940
silberin - 2018. augusztus 09. 22:09:46

Jó szonettet írtál. Érdekes gondolat: kétes feloldozás. Vajon feloldozhat-e bárkit bárki is önmagán kívül?

Üdv: Kati

5682
tn65 - 2018. augusztus 06. 14:29:20

Köszönöm.

6000
Jedyke - 2018. augusztus 04. 08:28:12

Nagyon izgalmas, szép vers, gratulálok hozzá😊

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.