Zentai Eta: Hazatérés (2018. augusztus)
Hazatérés

Porzott az út, szemembe rázta
szürke kontyát, elvakított.
Duzzadt eget szurkált a nyárfasor,
nyakamba dőlt a hőség.
A harangtorony csonkán,
levett kalappal fogadott.
Házak és kertek összementek,
a kurta utcák önmagukba folytak,
végtelennek hitt, tágas mezőket
fukar valóság szabta el.
Az nem lehet, hogy ami hazavonzott,
csak a gyermekkor csalfa optikája,
valami mélyebb kényszer hajthatott
az álmokon is átütő erővel,
mint holdkórost az égi vonzás,
bőrömön tested illata, a
földbe dugott magok késztetése
életre törni.
Elsétáltam a Holt-Tiszához,
utánam néztek kerek asszonyarcok,
mint napraforgók kerítés felett,
baráti kéz, gyengéden hátba vert,
a parton csend, a horgász
botja végén figyelem feszült,
a nádas lába közt babrált a szél,
a víz mellére vonta az eget
úgy dőltem partja zizegő füvére,
mint öreg fa saját árnyékára.
5940
silberin - 2018. augusztus 21. 17:25:58

Kedves Eta! Szép vers, kifejező képekkel. A gyerekkori emlékekhez kötődés élete végéig megmarad az emberben.

Üdv: Kati

1159
Eta - 2018. augusztus 17. 10:36:41

Köszönöm a kedves szavakat.

Szeretettel Zentai Eta

5987
kevelinkiss - 2018. augusztus 02. 10:43:15

Kedves Eta! Különösen szèp versedhez gratulálok Kevelin

3649
Oroszlan08 - 2018. augusztus 01. 23:37:37

Kedves Eta!
Remek versedhez szeretettel gratulálok: Ica

4005
zelgitta - 2018. augusztus 01. 23:29:05

Kedves Eta!
Az érzés nagyon ismerôs, és ne kételkedj, valóban " a gyermekkor csalfa optikája, ami hazavonz", " a mélyebb kényszer" által..., a kettő nem zárja ki egymást.
Tetszik a versed, mert szinte szemelyesen megszólít, de a kiveteles míves, szinvonalas verselesed okán is.
Gratulálok!
G.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.