Müller Anikó: Ami fogva tart
Ami fogva tart

A tél szürkeségével
a lelkembe fagy.
A tavasz szívembe ültet
fehér jégvirágokat.
S az örök nyár lüktet itt
legbelül.
Fáit mossa a hideg
őszi eső.
Ami fogva tart, az
nem elfelejthető, az
nem a múlt,
csak a soha nem
múló jelen.
Mindig fogod a kezem,
pedig csak egyszer fogtad.
Valóra váltottad álmom,
s most elloptad.
De mindenért mégis,
én vagyok a hibás.
Ki más?
Mert elfutottam
az elől, aki egy életen át várt.
Azóta én várlak minden
percben, napok s hónapok
tűnnek el egy pillanatban.
Még nem aludtam
veled (nyugodtan).
Még nem mondtam el,
hogy szeretlek.
Ha itt lennél lehet,
nem is merném.
Csak álmodom azt, hogy
mégis itt leszel
velem egy napon,
és ezt nem csak én akarom.
Lassan hullik a perc,
mintha nem is hullana.
S te a szívem melegíted,
pedig az csonttá van fagyva,
s kívül tiszta zúzmara.
3933
vadvirag47 - 2018. augusztus 09. 13:38:12

A szív hangja, amely nem mindig időben szólal meg.
...utána,már sírhatunk, legtöbbször késő. A fagy nehezen olvad, de van napsugaras melegség - igaz szerelem - ami képes rá.
Remélem, neked is sikerül befogadni a tavaszt kétkedő szívedbe!
Szeretettel olvastalak. Rózsa

6000
Jedyke - 2018. augusztus 07. 06:47:34

Nagyon szép, gratulálok!❤[img][/img]

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.