Móritz Mátyás: Alárendelt szerepben
Alárendelt szerepben

Jobb ha tudod, hogy már elmúlt, hogy vége van már a szépnek,
hiába acéloznád meg magadban az erőidet;
rabbá válásod vedd hát parancsnak és kötelességnek,
és vedd normálisnak korlátozott körülményeidet.

Fejlődésed útját jobb ha még időben megakasztod,
ne kelljen neked az a rongy szabadság, az az átkozott;
jobb ha te is a megszabottat és biztosat választod,
amíg gúzsba kötöd magad, -ne is legyél korlátozott.

A hagymázas álmaidat jobb ha mindet eltaszítod,
lemosva arcodról a beletörődés minden könnyét;
jobb ha magad nyugodt szívvel korlátok közé szorítod,
mert ugyan miért akarnád te írni életed könyvét.

Mikor abszurd felvetés és csak halva született ötlet,
hogy bűnöd ellen a szabadság a legjobb varázsszernek;
mert vagy megölnek, vagy bezárják a kapukat mögötted,
miközben próbálkozásaid még visszhangot sem vernek.


Téged is csak a rád testált kötelesség vezényeljen,
tanuld meg, nincs jobb annál mint vágyakat a szélbe szórni;
ne legyen saját vezéred, hogy bensődből vezéreljen,
magadnak véletlenül se akarj magad parancsolni.

Hogy ki voltál egykor, emlékezetedbe ne is véssed,
úgy is lecsapnak, és letepernek, mint nyíl a vadat;
ne legyen szabad se a mozgásod, se a cselekvésed,
felejtsd is el hogy kik, és mikor nyesték meg a szárnyadat.

A remény ne üsse fel fejét lelkedben újra meg újra,
a szép és új világban, hol diadal neked nem terem;
ne is vágyj az ostromgyűrűkön és a falakon túlra,
és ne is lazíts a torkodra szoruló nyakörveden.

Jobb ha tudod, soha többé nem mehet már jól a sorod,
ha ezt nem látod be, te is szenvedni leszel kénytelen;
jobb ha lemondasz arról, mi a veled született jogod,
és hogy megszűntél ember lenni, -nyoma soha ne legyen.

Móritz Mátyás
2016 Május 20. Péntek
Budapest, Csepel


3933
vadvirag47 - 2018. augusztus 09. 13:22:43

Kissé ellentmondásos soraid érdeklődve olvastam:
"Rabok legyünk vagy szabadok?" Ez a fő kérdés, amely nem csak fizikai megkötöttséget jelent, hanem a lélek börtönét is.
Erre csak egy válasz lehet, ha néha úgy is érzed: nincs saját akaratod, választásod...Ez, nem igaz! Mindig választhatsz, és erről a jogodról sohase mondj le, még ha könnyebb is lenne elfogadni a pillanatnyi helyzetet. Az élet örökös harc, végtelen változás, melynek az ember a mozgatórugója. Jó, erős verset írtál, töprenkedéseid ellenére tudni fogod merre lépj.
Gratulálok. Rózsa

4694
Rzsike - 2018. augusztus 06. 21:04:39

Ne akarj alárendelt szerepben élni, én nem fogok.


A hagymázas álmaidat jobb ha mindet eltaszítod,
lemosva arcodról a beletörődés minden könnyét;
jobb ha magad nyugodt szívvel korlátok közé szorítod,
mert ugyan miért akarnád te írni életed könyvét.

Igen én is...,meg te is. .Remek sorok.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.