Pataki Anett: Abrakadabra
Abrakadabra

Néha fáj a létezés.
Imát mondok élet és
halál között: ébredés.
ABRAKADABRA

Imát, miben szó nincsen,
nem jó bent, nem jó kint sem,
kimondhatatlan minden.
ABRAKADABR

Nem szólok: áll az idő,
elapad a múltba vivő
áradatja, ha kijő.
ABRAKADAB

Fogy az ima, fogy a szó;
ajkam mégis folytató
ősakaratból való.
ABRAKADA

Hova tűnik vak jelű
szavaimnak vaskezű
nyomatéka: a betű.
ABRAKAD

Hangomtól fosztanak, ha
szép betűnként haladva
lopnak; úgy mi maradna?
ABRAKA

Múlik a nappal, az éj,
porlad a kő, az acél,
egy van, mi marad: a tél.
ABRAK

Űzzétek a telet is,
maradjon a nevenincs;
boldog semmi, melegíts!
ABRA

Fáj-e a semmi vajon?
hol zenél égi zajon
egy hangtalan siralom.
ABR

Hasztalan varázsszavak,
ha repkednek álmatag:
zavargó, mély sárpatak.
AB

Elviszi annak vize
azt az álmot, amire
nem hajlik Nüx égisze.
A

És most engem visz a víz;
létezésem kitaszít,
betűimhez igazít.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.