Dr. Juhászné Jedlovszky Mária: (234.) Gerendák
(234.) Gerendák
(Lázár-Horváth Zsuzsa azonos c. verse nyomán)

Fehérre meszelt, vályog paraszt házban
fekszem az egykori szülői szobában,
mellettem szúette, barna szekrények,
a falon kifakult családi fényképek.

Szemben a tükör díszes faragással,
üveglapján sárga, apró foltocskákkal.
Nem magamat látom, másokat idéz,
Szüleim, Nagymamám, ki onnan visszanéz.

Merengek, figyelek, hallom a csendet,
a régi emlékek sorra megjelennek.
Tódulnak képek, szólnak hangfoszlányok,
de egyszer hirtelen, valamit meglátok.

Fölöttem húzódnak vastag gerendák,
meghajolva, hasadva a tetőt tartják.
Tűnődöm az időn, hogy gyorsan múlik,
a fa gerenda is egyszer csak szétporlik.

De van benne erő, tartani bírja,
bár az idő vasfoga jól meghajlítja.
Egyszer megreccsen, ha elfogy az erő,
összedől a kis ház, beomlik a tető.

Így hagy nyomot az idő fejünk felett,
ami régen erős volt, később elreped.
Az ősi gerendák tartották életünk,
ahogy haladt az idő, helyükbe léptünk.

Javítgatjuk a fáradt gerendákat,
de egyszer építeni kell egy új házat.
Friss fából faragnak tartó oszlopot,
eltelik sok idő, míg a szú bekopog.
6000
Jedyke - 2018. augusztus 24. 11:51:03

Drága Viola! Igen, a szeretteintől nagyon fájdalmas az elválás, de itt az új generáció, de méltósággal kell átadnjnk át tudjuk a staféta botot.
Szeretettel köszönöm meg kedves üzeneted❤[img][/img]

277
farkas viola - 2018. augusztus 24. 09:16:30

Kedves Mária!
Nagyszerű versedben igazat szóltál. Meghatóan fájdalmas, így múlik el a mi élerünk is.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.