Kristófné Vidók Margit: Őszi szőttes
Őszi szőttes


Halkan osont a fák között,

a csendben avar zizegett,

aludt a nyár,- nem tündökölt,

nyomában az ősz sietett.



Aranyló színeket festett,

sárga, és meleg ragyogást,

vörös szőnyege csak terjedt,

nyugalom szállt,- nem tombolás.



Rőt levelek hulló nesze,

a hűvös szélben zokogás,

és ahol ezüst köd lebeg,

könnyekbe fojtja mosolyát.



Imádom az őszi erdőt,

a bronzos-barna csillogást,

narancssárgán díszlő lejtőt,

párát lehelő ingoványt.



A hárs, a tölgy is alszik már,

dér csillan sápadt levélen,

reményt ígér a napsugár,

búcsút int tücsökzenének.



Egyre hull a sok-sok levél,

varázslatos tarka szőttes,

foltjaikon eső zenél,

bölcsője az új jövőnek.



5987
kevelinkiss - 2018. szeptember 06. 09:59:02

Nagyon szép ez a vers kedves Margit gratulálok hozzá többször olvasom szeretettel Kevelin

5548
babumargareta - 2018. szeptember 05. 16:29:20

Nagyon szép,szines ősz képet festettél kedves Margitka !
Gratulálok szeretettel....BabuRose

5940
silberin - 2018. szeptember 04. 22:05:06

Kedves Margit! Gyönyörű színeket szőttél ebbe az őszi versbe. Jó volt olvasni.
Üdv: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.