Dr. Juhászné Jedlovszky Mária: (204.) A trónvesztett király
(204.) A trónvesztett király

Sok-sok évvel ezelőtt,
egykor, réges-régen,
Ő állt egyes egyedül
a kör közepében.

Országán uralkodott,
Ő volt a nagy király,
a szívem volt a trónja,
a testem volt a vár.

Leghűebb szolgálója
magam voltam neki,
lestem minden óhaját,
mi szívét melengeti.

Az egész életem is
feláldoztam volna,
sem a teremtő Isten,
sem ő nem akarta.

Sokáig úgy éreztem,
én vagyok kedvence,
hiába a sok széplány,
én vagyok kegyeltje.

Elhalmozott örökké
minden földi jóval,
mennyei érzésekkel,
szép, szerelmes szóval.

Maga mellé ültetett
az aranyos trónra,
én is büszke lehettem
királyné voltomra.

Jogar is volt kezemben,
másikban az alma,
csillogott a fejemen
gyémántos tiara.

Népe is szerette Őt,
ellenség nem akadt,
igyekezett bőséggel
osztani javakat.

Virágzott az országunk,
békességben éltünk,
nagy volt a birodalmunk,
nőtt a népességünk.

Ámde egyszer hirtelen
fejre állt a világ,
összeomlott mindenünk,
megdőlt a királyság.

Letépte a palástját,
széttörte a széket,
lecsapta koronáját,
közénk vert egy éket.

Letaszított a trónról,
elvette az almát,
bezárta a palotát,
elásta a kulcsát.

Haraggal telt meg szíve,
aztán ki is ürült,
a szép emlék helyére
nem tudjuk, mi került.

Épített egy más helyen,
másik királyságot,
el is felejtette már
a régi országot.

Nem gondol már népére,
nem őrzi emlékét,
nem osztja meg senkivel
egykori érzelmét.

Nem hatja meg semmi sem,
nem mereng a múlton,
nem hatódik meg szíve
saját unokákon.

Régi népe nem érti,
nem tudja elhinni,
egykori királyszíve,
hogy tudott kihűlni.

Öreg trónja megkopott,
elvesztette fényét,
csak szolgálója őrzi
királyi emlékét.
6000
Jedyke - 2018. szeptember 14. 21:32:39

Kedves Ica!

Így igaz, szépen akartam elmesélni...Köszönöm kedvességedet!
Szeretettel üdvözöllek❤❤❤

3649
Oroszlan08 - 2018. szeptember 14. 20:43:03

Szomorú, mégis szépre írtad!Heart
Szeretettel gratulálok: Ica

6000
Jedyke - 2018. szeptember 14. 17:41:50

Drága Viola és Rita!
Köszönöm kedves szavaitokat! Ez így van sajnos, gyönyörű és fájdalmas, keserves volt, de már múlt idő mindkettő. Igen, a vak hit az esküben, fogadalomban nagyon megviseli az embert, ha megszegik, nem veszik komolyan.
Hála Istennek, ad erőt ahhoz, hogy túl lendüljünk rajta.
Ölellek bennbeteket ❤❤❤

277
farkas viola - 2018. szeptember 11. 09:57:16

Ó, DE GYÖNYÖRŰ, KEDVES MÁRIA!
Öröm volt olvasni, bár ez egy szomorú történet!
Szeretettel: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.