horla51: Árnyékszerelem
Árnyék szerelem

Úgy érint meg, mint egy árnyék.
Hűvös selymével simogat,
míg borzongatóan éget.
Sohasem ígérnek többet
ölelésre tárt karjai,
mint elérhetetlenséget.

Néha vágy jelének vélném,
oly szavak suttognak lágyan.
Azt hihetném, talán vár rám.
Magával vinné, ha hagynám
minden álmom és reményem.
Itt maradok inkább árván...
5786
horla51 - 2018. szeptember 20. 19:48:45

Kedves Rita!

Valóban hajlamosak néha ilyen praktikákat bevetni a nők, de szerencsére nem mindegyik. Felborulna a világ rendje Smile
Mint olvastad, nálam ez nem is jött be.

Köszönöm, hogy itt jártál!

5786
horla51 - 2018. szeptember 15. 19:18:58

Kedves Kitti!

Sajnos a versben kettő hiba is van, már kértem mindkettő javítását. A cím is hibás, a helyes: Árnyékszerelem. Ez figyelmetlenségemből adódott. A másik hibát nem teljesen én okoztam, hanem a word helyesírásellenörzője követte el, kijavította a gépelt megoldást hosszú í-re, ezt most is ellenőriztem, ugyanígy kicserélte megint. A kérdésedre pedig a válasz: aki úgy érint meg, mint egy árnyék, az "Magával vinné, ha hagynám
minden álmom és reményem." Sajnos vannak olyan kapcsolatok, amelyben az egyik fél úgy marad távol, hogy közelinek látszik, és játszik a másikkal, kiélvezve az érzések okozta pillanatnyi "hatalmát" a másik felett. Ilyenkor segíthet a helyzet átgondolása, és tudatosítani kell magunkban azt, hogy mi valami mást értünk szerelem alatt, és azt valaki mástól kell várnunk.

Köszönöm szépen, hogy itt jártál,és elovastad!

5786
horla51 - 2018. szeptember 15. 19:00:33

Kedves Rózsa, Kata, Rita, Margit, Kati.

Köszönöm szépen a hozzászólásotokat. Sajnos valóban előfordul az, hogy többet képzelünk egy kapcsolatba, mint kellene, de a legnagyobb probléma az, ha a másik még rá is játszik erre az érzésre.

5396
Kitti - 2018. szeptember 15. 13:02:26

Kedves Horla!
Rég jártam és olvastam itt. A Te verseidet persze ki nem hagynám, hiszen mindig külön élmény volt. Most nem érzem azt a mindent magával ragadó érzést, ami a verseidnél el szokott kapni engem. Szokatlan tőled a helyesírási hiba is ( híhetném) és ez a mondat, amit értelmezni nem tudok.
"Azt híhetném, talán vár rám.
Magával vinné, ha hagynám"...
Mit vihetne magával és ki?
Maga a vers tartalma persze érthető, hiszen látom, hogy plátói szerelemhez hasonló érzés az, amiről szó van. A testi vágy és a lelki beteljesületlen óhaj párharca ez.

5940
silberin - 2018. szeptember 15. 12:52:45

Kedves Lajos!

Vajon van-e egyáltalán olyan szerelem, amiben mindkét fél teljes önmagát adja a másiknak? Én kétlem. Az egyik fél mindig megszenvedi a hiányt.
Üdv: Kati

5535
jade1023 - 2018. szeptember 15. 06:31:00


Kedves Lajos!
Sajnos van úgy,hogy megcsalnak az érzéseink!
Szeretettel gratulálok remekül megírt versedhez!
MargitRose

5772
Saranghe - 2018. szeptember 14. 15:25:40

Kedves horla!

Teljesen átérzem soraidat. Smile. Jártam én is már hasonló cipőben. Így tehát nehéz is elfogadni, és elengedni, akit szeretünk, mert folyton abban reménykedünk, hogy talán vár minket. De a szívünk sokszor becsap minket, olyat súg, ami nem a valóság, csak a mi akaratunk.

Szeretettel olvastam szomorú, szép soraidat: Rose

Kata

3933
vadvirag47 - 2018. szeptember 14. 11:22:05

Egy elképzelt, vagy gyorsan tova tűnő bizonytalan szerelemre nincs mért várni - ennél talán a magány is jobb. Azért, árvának sem kell lenni, hisz vannak rokonok, barátok, jó ismerősök, velük is jól érezheted magad...csak el kell fogadni,és élni ezzel a lehetőséggel.
Ölellek. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.