MÁRIA NAPJÁN (Feleségemhez)

Asszony vagy, igazi asszony,
jössz velem úttalan utakon,
napsütésben és mennydörgésben,
apró léptekkel életünk kövén.

Felragyog Mária napja,
szavak és tettek özönében,
ülj le mellém, pihenjen a szív,
dolgos kezed érinti ajkam.

Lenn és fenn, távol és közel,
váltja egymást közös létünkben,
de most megnyúlik a pillanat,
s mosolyt virágzik az emlékezés.

Szorgalom és szeretve tűrés
árnyékában is tiszta lélek,
mint közös történet részese,
drága asszony, ez mind te vagy.

Miről álmodsz csillagtalan éjben?
Mire vágyódsz nehéz nappalon?
Ne titkold, mit kimondhatsz
segítő kezem oltalmában!

És ha kimondtad, hát úgy legyen,
váljon mindenkor és mindenütt
valóssá a szándék, és maradj
köztünk sok esztendőn keresztül!