Putterer Magdolna Léna: Földön járok
Földön járok


Ballagok,
A hajnal könnyétől áztatta,
Harmatos haloványzöld pázsiton.
A cipőm talpa alatt felvisító fűszáltesteket
A fellazult földbe taposom.
Tettem, akaratom ellenére.
Hátamon hideg szaladgál.
Élők imádkoznak a lábamtól elhullt társaikért,
Életben maradottakért,
Új utakért.

Sajnálkozó tekintetem rajtuk elmélázva elidőz.
Szárnyalni emberként én csak gondolatban tudok.

A földön két lábon állok.
Járok a talajon
Meginoghatatlan
Jellemmel,
Erős egyéniséggel.
Küzdök,
Mint ahogy a talpam alatt a sok fűszál,
Küzdött életéért,
Az életben maradásért.
Ma még,
Még ma.
Élni jó.

2018. augusztus 4.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
298
keni - 2018. szeptember 19. 07:44:24

Kedves Léna !

Nem muszáj minden verssort nagy betűvel kezdeni, csak ha egy gondolatod után kiteszed a befejező pontot,,,
De a versed mondanivalója így is érthető, csak nem fut úgy a gondolat viteled,,,,

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.