Tóth.János Gyuláné: Esőcsepp meséje
Esőcsepp meséje

Könnyem csendesen mossa arcom,
mint eső mely altatót csöpög,
kinyitott ablakon hallatszik sóhajom,
mint mérges felhő mennydörög.

Utca tócsáiban megcsillanó remény,
a vén hold világít derűsen,
szerelmünk már elázott, rongyosan szegény
mindörökre, mint akkor régen.

Megcsillan bennem tócsának tükre,
álmomban fodrozó vágy ölel,
fekete sötétség borult szememre,
szívemben cikázó villám leszel.

Kitárom karom ölelnélek magamhoz,
emlék csupán frissítő illat,
s még arcomon az eső záporoz,
békére lel szívem az éj leple alatt.
5396
Kitti - 2018. szeptember 23. 20:51:40

Jaj, Deva! Hiszen itt nem is az eső esik, hanem a könnyed!

3654
deva - 2018. szeptember 23. 18:20:04

Köszönöm drága Margareta, hogy olvastál és méltattad versem. Éva

5548
babumargareta - 2018. szeptember 22. 17:09:04

Nagyon szep,andalito soraidat szeretettel olvastam!
Gratulalok szeretettel....BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.