Tóth.János Gyuláné: Sorsom útvesztője
Sorsom útvesztője

Mikor Isten életet adott,
Vállamra egy nagy terhet rakott.
Azt mondta felsírva, küzdj gyermek
Boldogságodért, békességért,
Bölcsességért, üdvösségedért.

Mit kívánhatnék még?

Csetlek-botlok gondtalansággal
Boldog, és bizonytalansággal
Útra kelve vitt idegenbe,
Csak könnycsepp a tekintetemben,
Új családban nem nélkülözöm.

Jóra fordult hát a sorsom!

Hajadonként elszálló évek,
Tapasztalva gyönyörűséget,
Gyermekáldást, a sorsformálást,
Utam másfelé kanyarogván,
Békesség honolt kinn a pusztán.

Pusztába kiáltó szó csupán!

Bölcs életem hadak útja,
Mélységes volt az élet kútja.
Kimeregettem már sok vizet,
Jóságomért kővel fizetett.
Aprópénzre felváltott nagyot.

Vajon elégedettek a napok?

Most mikor vendég vagyok már csak
Vége szakadt szép álmaimnak,
A körém fonódó alkonyat,
Ritkábban hallatom hangomat.
Esténként imáim mormolom.

Boldogságom csak szófoszlány,
Békességre vágyom csupán.
Nem lettem Uram elég bölcs!
Lelkem Tenálad üdvözöl!
298
keni - 2018. október 03. 15:14:48

Kedves Éva !

Végigolvastam kissé szomorú életutadat, amelyből kicsit megismerhettelek,,
Ez egy emberi sornak a legautentikusabb naturális ábrázolása lett,,

Azt kívánom, hogy végre találd meg te is a megnyugvásodat és a boldogulásodat !

Szeretve !

- keni -

5843
Gant Elizabet - 2018. október 02. 12:59:52

Kedves Éva,
Ilyen gyönyörű, egész életedet összefoglaló költeményt nem lehet eléggé méltatni! Gratulálok gyönyörű versedhez. Kívánok még sok szép évet neked!
Szeretettel,
Elizabet

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.