Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.27. 11:26
További szép napot kívánok! Rose

2019.06.27. 10:28
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.06.27. 05:44
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Coffee cup Rose

2019.06.26. 21:29
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.26. 21:12
Vidám szép hétvégét kívánok mindenkinek. Sajnos családi okokból nem tudok időt szakítani arra, hogy írjak, esténként viszont szívesen olvasom írás... Bővebben

2019.06.26. 17:07
Szép kora estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.06.26. 15:18
Itt felejtettem magam... Tollforgató történeteket tessék szépen olvasni, aki még nem tette, nagyon jó írások vannak most (is) ott! Smile Uff... Off...

2019.06.26. 14:37
Szép napot kivánok! Éva

2019.06.26. 11:06
Köszönöm patfinder szèp napot neked

2019.06.26. 09:21
Kevelin: én word-ben szoktam megírni, és mikor úgy érzem, hogy kész, akkor másolom csak ide be.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Ritus
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
Szaipne Kiss Maria
Nagy Katalin Erzsébet: Sabrina Benaim:Explaining Depression to my Mother
Explaining My Depression to My Mother: A Conversation (Magyarázom Anyámnak a depressziómat)

Mom, my depression is a shape shifter.
One day it is as small as a firefly in the palm of a bear,
The next, its the bear.
On those days I play dead until the bear leaves me alone.
I call the bad days: the Dark Days.
Mom says, Try lighting candles.
When I see a candle, I see the flesh of a church, the flicker of a flame,
Sparks of a memory younger than noon.
I am standing beside her open casket.
It is the moment I learn every person I ever come to know will someday die.
Besides Mom, I m not afraid of the dark.
Perhaps, thats part of the problem.
Mom says, I thought the problem was that you cant get out of bed.
I can't.
Anxiety holds me a hostage inside of my house, inside of my head.
Mom says, Where did anxiety come from?
Anxiety is the cousin visiting from out-of-town depression felt obligated to bring to the party.
Mom, I am the party.
Only I am a party I dont want to be at.
Mom says, Why dont you try going to actual parties, see your friends?
Sure, I make plans. I make plans but I dont want to go.
I make plans because I know I should want to go. I know sometimes I would have wanted to go.
Its just not that fun having fun when you dont want to have fun, Mom.
You see, Mom, each night insomnia sweeps me up in his arms dips me in the kitchen in the small glow of the stove-light.
Insomnia has this romantic way of making the moon feel like perfect company.
Mom says, Try counting sheep.
But my mind can only count reasons to stay awake;
So I go for walks; but my stuttering kneecaps clank like silver spoons held in strong arms with loose wrists.
They ring in my ears like clumsy church bells reminding me I am sleepwalking on an ocean of happiness I cannot baptize myself in.
Mom says, Happy is a decision.

But my happy is as hollow as a pin pricked egg.
My happy is a high fever that will break.
Mom says I am so good at making something out of nothing and then flat-out asks me if I am afraid of dying.
No.
I am afraid of living.
Mom, I am lonely.
I think I learned that when Dad left how to turn the anger into lonely
The lonely into busy;
So when I tell you, I've been super busy lately, I mean Ive been falling asleep watching Sports Center on the couch
To avoid confronting the empty side of my bed.
But my depression always drags me back to my bed
Until my bones are the forgotten fossils of a skeleton sunken city,
My mouth a bone yard of teeth broken from biting down on themselves.
The hollow auditorium of my chest swoons with echoes of a heartbeat,
But I am a careless tourist here.
I will never truly know everywhere I have been.
Mom still doesnt understand.
Mom! Cant you see that neither can I?


Magyarázom anyámnak a depressziómat
(párbeszéd)

Anya, a depresszióm egy indián lidérc,
néha, mint szentjánosbogár a medve mancsában,
máskor, maga a medve.
Azokon a napokon én halottat játszom, amíg a medve magamra nem hagy.
E rossz napokat sötét napoknak hívom.
Anya azt mondja, próbáljak gyertyákat gyújtani.
Mikor én gyertyába nézek, látom a húst a templomban,
a láng villogását,
a délidőnél fiatalabb emlékezet szikráit,
épp a nyitott koporsó mellett állok,
ebben a pillanatban ismerem fel, minden személy, akit valaha megismerek, egy másik napon majd meg fog halni.
Egyébként, Anya, én nem felek a sötétségtől, ez talán épp része a problémámnak.
Anya mondja, azt hittem, az volt a bajod, hogy nem bírsz kimászni az ágyból.
Hát nem bírok. A szorongás túszul ejt a házamban, belül a fejemben.
Anya azt kérdi, honnan ez a szorongás.
A szorongás egy vidéki unokatesó, a depresszió kötelességének érezte meghívni a buliba.
Én a buli vagyok, Anya, csak egy buli, amiben nem akarok részt venni.
Anya azt mondja, miért nem próbálsz elmenni valódi társaságba, találkozni a barátaiddal.
Tényleg, eltervezem, eltervezem, de nem akarok menni.
Eltervezem, mert tudom, akarhatnék menni, tudom, néha szándékomban állt menni,
csakhogy nem túl szórakoztató akkor szórakozni, amikor konkrétan nem akarsz szórakozni, Anya.
Láthatod, Anya, az álmatlanság minden éjjel végigsimít engem karjaival, bemárt a konyhában a tűzhely derengő fényébe,
az insomniában ez a romantikus lehetőség rejlik, képessé tesz a holdat tökéletes partneredként érzékelni.
Anya azt mondja, próbáljak báránykákat számolni.
De az agyam csak az ébrenlétem indokait képes számba venni,
szóval sétára indulok, de reszkető térdkalácsaim csörögnek, mint az ezüstkanál, mikor erősen szorítnád, ám csuklód gyenge,
itt csengnek fülemben, mint ormótlan templomi harangok, hogy emlékeztessenek,
alvajáró vagyok egy boldogságóceánon, és nem tudom
magamat bemeríteni abba.
Anya azt mondja, boldognak lenni egy döntés,
de az én boldogságélményem olyan üreges, mint a tűvel kiszúrt tojáshéj,
a boldogságérzetem magas láz, amint lezuhan.
Anya azt mondja, irtó jó vagyok abban, hogy semmiségeket felfújjak,de e kudarcba fulladásom
majd jól bekerít,a halálfélemem által-
Nem! Nekem életfélemem van!
Anya, magányos vagyok.
Úgy hiszem, mikor apa elhagyott, megtanultam hogyan fordítsam át a dühöt magánnyá, a magányt buzgósággá, tehát, ha azt mondom neked, később nagyon elfoglalttá váltam, arra célzom, álmatlanságba estem,
a heverőn a sport csatornát bámultam a TV-ben,
hogy elkerüljem a szembesülést az ágyam üres oldalával,
de a depresszió mégis visszavonszolt oda engem,
amíg a csontjaim egy elmerült csontvázváros elfelejtett kövületeivé nem váltak,
a szám fogaimnak temetője, az önmarcangolásuktól törtek össze,
beesett mellkasom előadótermében szívverésem visszhangjai dübörögnek,
de én óvatlan turista vagyok itt,
akárhol tartózkodjak,én sohasem leszek igazán otthon.
Anya még mindig nem érti.
Anya, nem látod,
hogy én sem?
6078
Nagy Katalin - 2018. október 19. 20:06:55

Kedves Rita, jo ez az uzenofal, talan tobbet fogok irni oda Smile De komolyra forditva a szot, egy ponton minden muveszeti tevekenyseg onterapia, legalabbis ilyen funkcioja is van, de en meg inkabb varazslasnak erzem. Boszorkanyi alapokon allok Smile A tanulassal kapcsolatban pedig jol ereztel: valoban az eletunk fugg tole!! Az enyem bizonyosan ettol fugg, ugy dobott ide a sors, hogy egy ket eves gyerek kulonbul beszelt nalam Smile Mintha meghaltal volna, es ujjaszuletsz egy masik testben, de mindenre emlekezel a regibol, am azzal semmire sem megy az ujban. Nem tudom, Te mit tanulhattal... Nkati

6078
Nagy Katalin - 2018. október 15. 00:08:09

https://www.youtu...T_6eqKgXCs

A vers itt tekintheto meg, a koltono sajat eloadasaban, feliratozva a forditasommal Smile

6078
Nagy Katalin - 2018. október 14. 22:44:34

Szia Rzsike, en csak forditottam angolbol Sabrina Benaim fantasztikus verset, Aki ezzel a versevel dijat is nyert, affele szavalo versenyen, ahol a koltok sajt versuket adjak elo. A neten talaltam ra a videora, valami 7 millios megtekintessel!! Kepzeld el Magyarorszagot, ahol egy kolto verset 7 millioan meghallgatjak Smile Es annyira elkapott a szenvedelyes eloadasmodja,- o egy kanadai fiatal lany egyebkent-, hogy addig nem tudtam nyugodni, mig at nem ultetem magyar nyelvre! Hatartalanul orulok, hogy teged igy megragadott, es at tudtam adni az elmenyt. Szegeny forditasomnak bus tortenete van, az egyik oldalon nem akartak elhinni, hogy en forditottam le, a masik irodalmi oldalon pedig belinkeltek a sajat magam forditasat, amit az eloozo irodalmi oldalon szinten magam kozoltem Smile szoval ott is megvadoltak vele, mikozben a sajat magam altal megoszott sajat forditasomat toltak elem Grin Gondoltam itt meg megprobalom, de itt meg egyedul arvalkodott szegeny jottodig, aminek nagyon orulok!! Szeretettel: Nkati

4694
Rzsike - 2018. október 14. 12:44:12

Kedves Kati,ez nagyszerű írás.Nem tudtam kihagyni egy sorát sem.Te írtad?Te fordítottad,Óriási élményt adtál nekem ma délutánra.
Huh....,olvass
átok el.
Ölelés Rzsike

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.