Vilhelem Margareta: Konokul
Konokul

Úgy lüktet bennem a némaság

s tűröm sokszor a végzetem

sokszor szólnék ébredésben ,

de hangom dadog ércesen .



Felkavart érzések dimenziója

percről- percre idegen lesz ,

összekuszált ingerültségemben

zavartan hallgatok szelíden .



Kutatom kérdően szemed

most a némaság csendjében ,

bánt a hozzád kötött emlék

de közelséged boldogítja létem.



Mondanék ,de szorít torkom

zakatolnak bennem szüntelen

édes szavak, mik kínoznak

értelmetlen , mert kellesz nekem.



Bár idegen lett minden körülötted ,

fáj a szó, mit ki nem mondhatok

és szüntelen feléd futnak emlékek ,

de én csak konokul hallgatok .
5548
babumargareta - 2018. október 08. 19:41:18

Kedves Rita !
Nagyon szépen koszonom kedves soraidat !
Szeretettel....BabuSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.