Müller Anikó: Némán állok
Némán állok

Némán állok,
könnyezem a világot.
A szívem megtört,
és megrepedt,
mint egy erős héjú dió.
Most szabadon lélegzek,
csak nevetni,
s szeretni volna jó.
De nem lehet.
Lakat alatt a képzelet.
Lakat alatt
a hit, a remény.
Éles szöggel ki van szögelve,
moccanni sem tud szegény.
Némán állok,
könnyezem a valóságot.
Az életképek
futó, fekete fehér szőnyegén
várok,
hogy egy nap, ölelsz majd,
s könnyeim válladra hullanak,
hogy egy napon, lesz
egy pillanat, mikor
kimondhatom:
Bánom...
Nekem csak te vagy a világon.
1593
MT - 2018. október 14. 14:18:00

Fel a fejjel, kedves Anikó, az élet olyan, mint hajó a tenger hullámain: egyszer fenn, egyszer lenn...

Szeretettel:
Pilla

298
keni - 2018. október 13. 18:08:45

Kedves Anikó !

Hát így jártál ahogy ezt szép versedben szomorúan megírtad,,,
De tudod késő bánat utána a vízözön, mert aki volt az egy ideig nem köszön,,

Szeretve !

- keni -

5548
babumargareta - 2018. október 13. 17:36:37

Nagyon szomorú amikor az ember elzártan találja a hitét ,reményét!
Bizakodóm ,hogy megtalálod boldogságodat !
Szeretettel olvatam versedet ...BabuIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.