Vilhelem Margareta: Utolsó szó
Utolsó szó

Búcsú az utolsó nyugtalanságnak,
búcsú a szívnek, mi parazsat rejtett,
már csak késve hordozom emlékedet,
mint a madár tollai elrepültek,
érdes simogatásai kezed melegének
egyszerűen két félre osztotta
a húrokat csendes magányában,
így két fél lettünk maradandóan.

Még magamban hordom fázékonyan
parti sétáink szívverését ,
kavicsos utaknak megdermedt porát
mik feltörték lábainknak nyomát
szőke felhőknek zavargásában ,
én csend vagyok, te zavartan keresel
a délutáni dús titkok között
a szótlanság magányával beszélsz
féltve lelked büszkeségét.

Bár volt valaha napsugárral fedett
víg hajnali pacsirtaszó,
édes méz ízű kedv reménnyel,
mi letörten pusztulásnak indult
s e furcsa háború kettőnk között
egy végső sóhaj lett -tépett csipkeszél
a szavak bősége még sír, ha hozzád beszél,
de megtört szíveknek koccanása
már csak egy fájó kiáltás
a végső nagy csend felett.
298
keni - 2018. október 23. 08:57:11

Kedves Babukám !

Biztos vagy Te kedves abban, hogy tényleg ez az utolsó szó a nyugtalanságnak?

Ahogy a verseidet mint emlékezéseidet olvasom nem úgy tűnik,,,
És miért is lenne az utolsó, hiszen ezt a témát még nem aknáztad ki teljesen magadból, ha ilyen szépen tudsz visszaemlékezni és írni a múltatokról,,,,

Sok szeretettel !

- keni -

277
farkas viola - 2018. október 23. 06:00:44

Kedves Babu!
Szomorú verset írtál, de az még nem biztos, hogy utolsó szó lenne. Történhetnek még csodák.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.