Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

I.P.Steve: Estig velük
Estig velük

Halvány, remegő, gyenge mécseslángok,
fényt derengve az örök fájdalomnak,
járják az emlékező lidérctáncot,
szívekbe, nem feledett, bút karolva.

Csendes imáknak síró suttogása,
aláhulló könnyek tavában fürdik,
lelket tépőn ül el a félhomályban
és a fájdalom soha meg nem szűnik.

Későesten indul vissza az élő,
mindenki haza megy. Ők otthon vannak,
elköltöztek a mindennapi létből,
már végleg a temetőkertben laknak.

Fáj az üres csend, serceg a gyertyának
a komor gyászt árnyaló, lengő, lángja.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.