Török Nándor: A Költő és a Vers
A Költő és a Vers

Költő vagy, úgy hiszem. Mindig is az voltál.
Versek nélkül is az, ezt biztosan tudom.
Messziről érkeztél s egy távoli zsoltár
hangjait követed e göröngyös úton.

Minden költő lelke egy nyüzsgő agora.
Játszótér, hol játszod a világ dolgait.
Gyermekként bámulsz a szépre és a jóra,
s a rossz dolgok fölött még átsegít a hit.

Gyermeki hitednek márványtalapzatán
megfér egymás mellett számtalan jó dolog:
a gyönyörű remény és a meghitt magány,
s köztük a szerelem, mi szívedben dobog.

A Költő kétkedő (gyermek s tudós egyben).
Feltárja a kozmoszt, középen önmagát.
Hogyha elképzeled, részesülsz a kegyben,
ha jön az özönvíz, lehetsz az Ararát.

Vágyálmod hűséggel, ha gondozni fogod,
egy szép kő és pár szó, majd megőrzi neved,
a valóság néha veled együtt zokog,
máskor táncra perdül s a szemedbe nevet.

A valóságot ő, a gyermek megérti.
Ajkán a szemérmes nyílt szavak hangja más.
Felnőve, mint Költő (lehet nő, vagy férfi)
ugyanaz a hangja, a Vers csak ráadás.
5682
tn65 - 2018. november 01. 17:20:45

Kedves Keni,
köszönöm kedves hozzászólásod.
Üdv.
Nándi

298
keni - 2018. október 30. 13:07:19

Kedves Nándor !

Versedben csak csupa igazságokat írtál le és igen szépen, jól átgondolva,,,

Üdv.

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.