Hajgató Attila: félelmeim zárt osztályán fogantam meg (2018. november)
félelmeim zárt osztályán fogantam meg

szekrénybe zártam,
minden félelmemet,
a kulcsot pedig eldobtam,
jó messzire,
most mégis az ajtót kaparom,
kétségbeesetten,
mert jól jönne némelyik,
ha csak egy kicsike is,
amit aztán a vetetlen
ágyamon, naphosszat dédelgethetek,
hiszen mégiscsak a félelmeim
zárt osztályán fogantam meg

amit tegnap még
a bőrömbe karcolt,
az emlékezés,
azt az idő ma,
bőrömmel együtt
lehámozta rólam,
miközben felböfögöm
borgőzös tegnapjaimat,
bűntudat mardos belülről,
hipós üveget forgatva gyomromban,
kacagva szaladnak előlem,
a botcsinálta sámánok
által megidézett, állatszellemek

"- Még jó, hogy te itt vagy nekünk."
súgja szexi, rekedt hangon,
a hátam mögött,
a sok félbehagyott könyv,
a padlón szerteszét heverve,
mint partra vetett halak,
amint az olajjal szennyezett homokra,
éppen habosat hánynak,
én pedig addig is,
a mályvaszínű naplementébe,
önfeledten fütyörészve,
zsebre dugott kézzel,
mezítláb sétálok be
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.