Éva Kuslits: Álmodozások kora
Álmodozások kora

Álmodozások kora lejárt.
Felnőttél!
Esőisten sem sirat.
Elmúltak az évek,
Peregtek gyorsan.
Érzelmek jöttek, mentek.
Völgyben és sziklán jártak.
Gyerekkor fénye megfakult.
Felnőtté válás kapuja,
Kitártan várt.
Boldogság percei,
Kicsiny magok,
Egy életben hegyet alkottatok.
Csiszolódtak ahogy,
A vihar tépte ágakat,
Csillogtak, ha fény simította arcodat.
Napfény melegsége,
Költözött szívedbe,
Az érettség kapuján,
Vidáman integetve.
Ha emelt fővel haladtál az úton,
Szomorúság helyett,
Emlék marad az aggkoron.
A bimbó virággá serdül,
A növény hullajtja a magot.
Úgy adod át életed,
S kitárod karod.
Ha búcsút intesz,
Nem marad szégyen,
S a szél iramával,
Haladsz egy új világ fele.
Kibontott zászlók,
Nem kísérik utad.
Lehajtott fejekre szeretve,
Könnycseppet hullatnál.
A múlt a por hamvával egyesül,
Mit tettél talán,
Itt marad örökül.

2018.10.25.
Kuslits Éva
5396
Kitti - 2018. november 02. 08:37:07

Kedves Rezeda! Szerintem felnőttként is jó álmodozni! Sőt! Akkor a legjobb, még az alkony korszakában is van lehetőség a megvalósításra. Feltéve, ha nem másoktól várjuk a megoldásokat. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.