Kristófné Vidók Margit: Ne sírj!

Ne sírj!

Újból emlékezni jöttem,
látni az ezernyi apró lángot,
ahogy gyémántként szikráznak fel,
a ködbe borult tájon.
Emlékezünk mindannyian valakire,
anyára ,apára,testvérre,barátra,
itt vannak mind,- lélekben velünk,
ha szellő simogat, ők fogják kezünk.
Ne sírj!- szólnak hozzánk ezernyi módon,
velünk vannak, mikor a napsugár csókol,
midőn a hajnali csend átkarol,
hangjuk szól, mikor a madár dalol.
Eljönnek este a fénylő csillagokkal,
álomba ringatnak holdfény karjukkal,
esőcseppekben az ő drága könnyük ragyog,
velünk vannak, vigyáznak ránk,mint angyalok.
Hideg márványon imbolygó mécsesek,
csak köszönni tudjuk drága létetek,
hófehér szirmok hullanak a földre,
emléketek szívünkben él mindörökre.

2018. 10.20.
5535
Metta - 2018. november 08. 17:37:36


Drága Babu!
Köszönöm az olvasást!
Szeretettel!
MargitRose

5548
babumargareta - 2018. november 05. 20:48:00

Kedves Margitka !
Nagyon szép alkotásodat szeretettel olvastam !
Beleraktad a szivedet is a sorokba. Rose
Gratulálok sok szeretettel.....Babu

5535
Metta - 2018. november 05. 12:18:39

Kedves Kati!
Köszönöm szépen kedves szavaidat!
Szeretettel!
Margit

5940
silberin - 2018. november 04. 20:31:11

Kedves Margit!

Szép ez a vers, tele érzéssel.

Üdv: Kati

5535
Metta - 2018. november 03. 08:04:50


Drága Rita!
Köszönöm szépen a dicséretet,és az olvasást!
Szeretettel!
MargitRose

5535
Metta - 2018. november 03. 08:03:47


Kedves Kitti!
Köszönöm szépen a kedves szavakat,örömmel tölt el,hogy elnyerte tetszésedet!
Szeretettel: MargitRose

5396
Kitti - 2018. november 01. 18:30:12

Remek a versed, eddig ez tetszett ebben a témában a legjobban nekem.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.