Éva Kuslits: Az est leszáll
Az est leszáll

Sápadt az ég alja,
A hold egy tányérsapka.
A tó méltóságos csendje,
Öleli a zöld gyepet,
Szél sodorja a nyugvó vizet.
Fenyőfák tőrnek a magasba,
Nádak hajolnak a tóba.
Kutyaugatás, autódudálás,
Az élet zaja is muzsikál.
Az est leszáll.
Jó lenne ha itt lennél,
Szemembe néznél,
Mindent értenék.
Szemedbe néznék,
Tudnám hol lennél.
Ölelnéd gyengén a vállamat,
Súgnál kedves szavakat.
Érezném nélkülem,
Életed mit sem ér,
Olyan vagyok, mint a falat kenyér.
Szíved nem vágyna máshová,
Én teszlek csak boldoggá.
Elég lenne egy szó is nekem,
Szállnék a fellegekbe, nem
Érdekelne ha hétköznap következne.
A tó méltóságos csendje,
Ölel kedvesen,
Szél sem sodorja a vizet, csak
Halkan a tücsök ciripel.
A távolban egy kismadár kesereg,
Mint a természet őre,
jelzi a múló időt előre.
Álmos a táj.
Az est leszáll.

2018.10.25.


Kuslits Éva
298
keni - 2018. november 07. 06:27:50

Kedves Éva !

Szerintem versedben egy kissé túl dicséred mad jelentőségét, pedig egy párhoz két ember kell és annak is lehet magáról is meg rólad is hason véleménye,,,

Mindez csak az én nézetem és olvasatom,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.