Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tamás Ágnes: Befelé fordulva...
Befelé fordulva...

Befelé fordulva, csak állok némán,
nincs ki jókedvre derítsen,
jó kedvem elhagyott, pedig
már láttam a fényt az alagút végén.

Nem fészkel magasan a fecske,
az eresz alig karnyújtásnyira áll,
soha ne menj mellőlem messzebb,
hogy ölelésed mindig találjon rám.

Karod öleljen szorosan,ez
soha ne legyen múltidő, legyen
öröm az életünk együtt, mert már
nem sok jót hozhat a repülő idő.

Ha újat nem is ,még boldogságot hozhat,
ne hagyjuk veszni a pillanatot, mert
nagy árat fizethetünk érte, és a halál,
ha elragad már nem gondolsz a boldog létre!
5827
olomkatona - 2018. november 06. 16:34:41

Tetszik a vers őszinte érzelmeivel,bölcs gondolataival.
Üdv. Attila

298
keni - 2018. november 06. 09:29:56

Kedves Ágnes !

Azt hiszem kicsit döcögősre sikerült ez a versed a tartalom azért szépen kijön belőle,,,
A formára és a rímekre máskor adj kicsivel többet !

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.