Éva Kuslits: Álom
Álom

Csobogó forrás éltet,
Vízben elmerülten.
Tisztán látom képed,
Érzem átható ölelésed.
Múló zajok kísérnek,
A hangok el nem érnek.
Álmot adnak az éjben,
Kísértenek a csendben.
Hallgatod a zajt,
Nem tudod mit akarsz.
Álmodj rólam kedvesen,.
A csillaggal üzenj.
Ketten a felhőkbe szállunk,
Múlóban az álmunk.
Éltet a csobogás zenéje,
Simogat a nap fénye.
Árad a fényesség hatalma,
Öleli azt aki akarja.
Hordozza a jóság erejét,
Elűzi a rossznak végzetét.
Ez mind nem elég?
Megnyugvás helyett kitépnéd,
A markoló éjszaka félelmét.
Mint a sas karma,
Oly nagy a magány hatalma.
Zeng, zeng hirtelen az ég,
A szél hangja morcosan kísért.
Zengő orkán hangján,
Vijjogó vércse álmán.
Zeng, zeng a fák üvöltése,
A némaság halkuló mezejében,
S álmodnál békében,
A múlt ifjúságát keresve.


2018.10.30.
1593
MT - 2018. november 22. 18:18:19

"Mint a sas karma,
Oly nagy a magány hatalma."

Talán ez a képed tetszik a legjobban.
Szeretettel olvastalak:
Pilla

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.