Vasicsek János: Álom-világ
Álom-világ

Ma teremtettem magamnak
egy virágot.
Kerek reggelemből épp csak
ez hiányzott,
s hogy a virágnak jó legyen,
kis madárkát,
csöppnyi cinke lábba apró
cinke-szálkát.
Kopasz őszi ágról röppent
fel az ègre,
s lábát felsértette a fa
rideg kérge.
Olyan bús kesergőt dalolt
a madárka,
hogy a virág kelyhét rögvest
szélbe tárta.
S éppen, mert arra szálldogált
a kis jött-ment,
hófehér lepelre piros
vére csöppent.
Liliom s cinke egy csodás
pillanatban
egymásra talált kótyagos,
vén agyamban.
Talmi az a világ, ami
makulátlan,
hamis álom, miben csupán
boldogság van.
Édes, csak úgy lehet az
ember álma,
hogyha megfűszerezi egy
csipet dráma.
6194
varadics - 2018. november 20. 09:15:39

Gyönyörű szóképeket alkotsz, egy pikáns igazi fűszer a versed.Élvezet ilyen költői szintű műremeket olvasni. Köszönöm!
Követem munkásságod nagy tisztelettel és gratulációval: Csaba

1748
Ligeti Eva - 2018. november 12. 23:16:03

Végén az igazi valóság - az első részben fehérlő álomvilágod.
Üdv. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.