Juhász Gabriella: Hontalan
Hontalan


Hontalan, hazátlan
bolyong - e világban.
Sorstalan, társtalan
hajléktalan világban.


Hitet vesztett világ!
Minden kietlen, sivár!
Nincs mi motivál!
Csupa gazság!
Hol az igazság?


Embertelen világba
semmire várva.
Hiába kiáltva
halálba kaszálva.


Elveszett remény.
Csupa ingovány.
Utat keresvén -
már csak talány.


Társa a tű, a fű,
LSD, cigi, pia.
Az élet számára
csak utópia.


Csupa égő!
Hol a tudat?
Létet, helyet
ki mutat?


Aluljáróban,
csatornában csövezve,
erdőben,
hideg földüregben.


Csak a csillag,
és hold világít.
Hol a fény?
Csak a kék fény?


Mi a kilátás?
Hol a lámpás?
Mutass világot
jó barátom!


2018. jan. 28.
6055
JuhaszGabriella - 2018. november 20. 16:24:20

Igen!- Kedves Klári!
Köszönöm szépen a kommentálást!
Szeretettel:Gabriella Rose

6081
varonklari - 2018. november 20. 04:57:45

Kedves Gabriella!
Mivel volt szerencsém olvasni a "Karnyújtásnyira" című alkotásodat, mondhatnám, hogy prózádat versben folytatod, összegzése annak ami a hétköznapi valóság
amellyel nap mint nap szembesülünk. A ma embere, túl sok mindent néz, de keveset lát.
Szeretettel: KláriRose

6055
JuhaszGabriella - 2018. november 14. 17:59:10

Kedves Viola!

Köszönöm szépen a gondolataidat!

A vers kapcsolódna a "Karnyújtásnyira" c. írásomhoz, ami a prózai alkotások között olvasható, ( pillanatnyilag az 1-ső oldalon).

Szeretettel:Gabriella Rose

277
farkas viola - 2018. november 14. 05:42:30

Kedves Gabriella!
Igaz valóság a versed, melyben már lehetetlen tájékozódni. Szomorúság, kilátástalanság, összeomlás! Ez ma a világ.
Szeretettel gratulálok: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.