Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Életérzés

Életérzés

Bölcs sosem voltam, már nem is tehetem
arcomat a fény felé én már nem vihetem
a tavaszok gyorsan elszálltak felettem
holnapom feledjem, vagy ne is keressem.

Hangjegyeken lépdelt évtizedes életem
hol hamisan,hol szépen szólt én nekem
tavasz jöttével az álomból ébredő énem
telente megfagyott a rideg hideg szélben

Lehettem volna a nyárban bölcsebb talán
szeretet fényem össze gyűjthettem volna tán
életem dallama lehet nem szólna hamisan
hangjegyeimmel azt hiszem nem jól játszottam

Kondoros 2018 november 4 Oláh Péterné Jntyik.
4694
Rzsike - 2019. január 19. 13:03:08

Keni ígérem el fogom magamról hinni,hogy valami hajlamom van az iráshoz, a vers íráshoz.

4694
Rzsike - 2019. január 19. 13:02:09

Babu köszönöm,megfogadom

5548
babumargareta - 2018. november 14. 17:09:51

Kedves Erzsike !
Nagyon szép soraidat szeretettel olvastam !

Azért nem kellene ennyire lebecsméreljed magad .
Már az a tény ,hogy ilyen szépeket alkotsz bôlcsebbé tett !
Gratulálok.....BabuHeart

298
keni - 2018. november 13. 09:59:12

Kedves Rzsike !

Ebben a versedben mindenféle érzéseddel számot vetettél és visszaemlékeztél, már ez is azt jelenti, hogy megint csak bölcsebb lettél,,,
Ne kicsinyeld le magad, ha más sem teszi körülötted !

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.