Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tamás Ágnes: Anyámról...
Anyámról...

Ez a szó megbabonáz.
Ennél szebbet, csak akkor
kívánhatnék,ha a virágot,
nem a temetőbe vinném.

Ha még átadhatnám a kezedbe,
az lenne a boldogság örökre.
ám csak az emlék repít ,
a boldogság mezőre.

Másnak egy asszony voltál,
de nekem édesanyám,
mindig fájó szívvel
gondolok reád.

Szép hangodat hallani,
maga volt az álom,
ha énekeltél, mindenkit
levett a lábáról,

Ám egyszer csak kézen fogott a halál
nem volt időd ellenkezni már.
Fáradt testedből elszállt az élet,
nagy űrt hagytál, a szívünkben végleg.

Most a virágot leteszem a sírra,
könnyemet elrejtve megyek haza sírva.
Sajnos, már a temető az otthonod,
nehezünkre esik,hogy nélküled legyünk boldogok..
5407
tamasagi - 2018. november 23. 19:09:09

Köszönöm Rose Attila, kedves hozzászólásodat:::üdv:: Ágnes

5827
olomkatona - 2018. november 17. 17:47:25

Megható, szép vers.
Üdv. Attila

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.