Vilhelem Margareta: A régi utcámon
A régi utcámon

Szelíd emlékek gyermekkoromból
emlékszem a házra hol vagyonom
s örök szeretet markolta a húsom ,
tűnődöm rajtuk a csendes dombon.

Járom az utcákat benézek ablakon ,
hol emberek mozognak, s gondolom
milyen közöm lehet e újabb világhoz
kik éppen itt laknak az én utcámon.

Mert zsigereimben él a régi örömöm
hol mindig ébred bennem gyönyöröm
kik ma születtek nem ismerik gondom
hogy ez volt a táj mit szerelem foltozott.

A két arcomon enyhe pír mosolyog ,
hogy egykor én is itt láttam csillagot
amíg anyám,apám itt élt, éltem a világom
és ide térek vissza ha nagy a bánatom.

Lassan sétálok, megfeszült inakkal
a virradat és éj között riadalmasabb ,
ősi nyugtalanság borzolja a lombokat
csak az ősz zavarja meg az álmaimat.
5548
babumargareta - 2018. november 16. 17:15:04

Drága keni !
Nagyon szépen köszönöm a hozzászálásodat !
Szeretettel...Babu

5567
Mirage - 2018. november 16. 11:13:02

Kedves Babu !

Az idő fájdalma szüli az emlékeket,jó vissza emkékezni szebb
éveinkre.Értékelem versedet, add valami jó érzést a lélekben
Szeretettel gratulálok
Tibor

298
keni - 2018. november 16. 08:30:52

Kedves Babukám !

Ahogy a gondolatid jönnek vissza a múlt homályából úgy épülnek fel egymásra e versedben a sorok is, hogy mi minden változott gyerekkorod óta, s e séta az őszben egyszer csak a mai valóra visszavált,,,

Jó volt olvasni visszaemlékezésedet,,,,

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.