Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Deák Mária: Felettes Én
Felettes Én

A párnámon ült egy álom,
merengett a valóságon.
Felébredtem
elengedtem
nem is értem, miért nem bánom.

Az ágyamon ült az ármány,
érkezett a szelek szárnyán.
A holdkóros
hóbort; ónos
szélben veszély; csúszós ártány.

A szívemben ült a kétely,
önmagamnak ártó métely.
Felettem Én,
szőnyeg szélén,
mint Ego álljon egynémely.

A lelkemben ült a méreg,
hatásától alig élek.
Zsibbad elmém,
rémült estén
kinevet már az a gyermek.
4670
Bogar Gabor - 2019. január 30. 09:23:39

Nagyszerű vers, Marcsi! Gratulálok.

üdv: bg

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.