Deák Mária: Felettes Én
Felettes Én

A párnámon ült egy álom,
merengett a valóságon.
Felébredtem
elengedtem
nem is értem, miért nem bánom.

Az ágyamon ült az ármány,
érkezett a szelek szárnyán.
A holdkóros
hóbort; ónos
szélben veszély; csúszós ártány.

A szívemben ült a kétely,
önmagamnak ártó métely.
Felettem Én,
szőnyeg szélén,
mint Ego álljon egynémely.

A lelkemben ült a méreg,
hatásától alig élek.
Zsibbad elmém,
rémült estén
kinevet már az a gyermek.
4670
Bogar Gabor - 2019. január 30. 09:23:39

Nagyszerű vers, Marcsi! Gratulálok.

üdv: bg

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.