Dr. Juhászné Jedlovszky Mária: (257.) Ünnepi fények
(257.) Ünnepi fények

Borús, fázós, ősz végi nappalok,
sötét, ködös, sártócsás hajnalok,
meztelen fák, haldokló levelek,
szomorú, szürke, sápadt emberek.

A félhomályban valami pislákol,
egy kis mécses kanóca fellángol,
gyújtja a többit, fényes lesz minden,
szeretetláng lobog a szívekben.

Belülről árad szét a fényesség,
nem vakít már éjjeli sötétség,
a belső tűz megfesti az eget,
elkergeti a komor felleget.

Sugarait ezer felé szórja,
a szemeket fényesre csiszolja,
mosolyt csal az emberek arcára,
mert készülnek Jézus fogadásra.

Vibráló lámpák, szikrázó díszek,
mindenfelé arany-ezüst színek,
plázákban csillogó karácsonyfa
az ünnepet idevarázsolja.

Minden világít, fényárban úszik,
a lámpafüzér a fára kúszik,
de falvak utcái nem díszlenek,
csak harangszó jelzi az ünnepet.

Az éjsötét erdő sűrűjében,
megriadt őzek tekintetében
tükröződnek az apró csillagok,
szemükben is Jézus fénye ragyog.

A lámpák fényei szimbólumok,
az ünnepet magunkban hordozzuk,
a fényt az igaz szeretet adja,
lámpák helyett szívünk csillogtatja.
6000
Jedyke - 2018. november 27. 18:27:08

Drága Erika!

Köszönöm szépen kedves soraidat!
Te is nagyon szépet írtál. Gratulálok hozzá!
Szrretettel ölellek: JedykeSmile))

5823
ereri - 2018. november 27. 14:54:52

"Belülről árad szét a fényesség,
nem vakít már éjjeli sötétség,
a belső tűz megfesti az eget,
elkergeti a komor felleget.

Sugarait ezer felé szórja,
a szemeket fényesre csiszolja,
mosolyt csal az emberek arcára,
mert készülnek Jézus fogadásra."

Nagyon szép gondolatmenet kedves Marika! Gratulálok kifejező soraidhoz - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.