Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bánfai Zsolt: Éjidőn (2018. december)
Éjidőn

Úgy gurulnak előttem az elhasznált évek
mint gesztenyék játszó gyermek előtt
s velük hűlnek a foszló, színes álmok,
születnek és törpülnek a valóságok -
ráncok fáznak meredten kemény tükör előtt
az elpergő időt siratva szőnek át, mint
hajdan színes álomparkban ottfeledett fák tövén
a moha - ahogy ágat, vesszőt, indát, mindent benőtt -
hálózzák vénülő szívem évek, erek, emlékek, dalok,
s néha-néha még azt álmodom, hogy
kertemből kinőtt évszázados diófa vagyok,
mely éjszakánként még felmered a néma égboltra,
s dicső élet vágyát álmodja le róla.


Roppanó faágakon csüng a szédült éjszaka,
régi szerelmek, bársonyléptű érzelmek búja fáj,
kabátomban doboló szívem vad ritmusokra jár
s holdfény ízű létem ereimben még mohón élem
de a nedves-fényes, nyirkos este
álmomban már reá szállt a levelekre;
küszöbökre száradt sóhaj már a táj
s ahogy szép szívem dobszavát hallgatom
az emlékek vonulása sajog,
és fáj, és fázom, és élek... még nagyon.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.