Dr. Juhászné Jedlovszky Mária: (259.) Néma kiáltás (2019. január)
(259.) Néma kiáltás

Köszörülöm torkom,
szívom a levegőt,
hogy jól felpumpáljam
a kiszikkadt tüdőt.

Felnézek az égre,
kitátom a számat,
megfeszítem izmom,
hogy nagyot kiáltsak.

Hogy hallja meg Isten,
hallja meg mindenki,
csupán csak egy hálát
szeretnék rebegni:

hogy örülök annak,
hogy még itt lent vagyok
és egy nappal tovább
égbe kiálthatok.

Minden perc és óra,
amit itt tölthetek,
óriás ajándék
őszülő szívemnek.

Nem könnyű a sorsom,
mégis boldog vagyok,
nem érzem tehernek,
amit a sors adott.

Könnyű a testem is,
szárnyalhat a lelkem,
sok szerető ember
szívébe zár engem.

Nincs okom panaszra,
többet nem akarok,
mind elég, ami van,
ha hálát adhatok.

Nem hiányzik semmi,
nem sóvárog lelkem,
semmilyen fájdalmat
nem kell eltemetnem.

Béke van lelkemben,
nagy elégedettség,
hogy mindent magadott
számomra a nagy ég.

Olyan jó így élni,
a Földön lebegni,
nincs szükségem szárnyra,
tudok emelkedni.

Lelkem nagyot dobbant,
máris Nála vagyok,
nem kell, hogy kiáltsak,
elég, ha suttogok.

És ha mégsem nyitom
szólásra a számat,
akkor is figyel rám,
hallgatja imámat!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.