Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Sabján László: Háromra (2019. január)
Háromra

Háromra ugrom…
Fogd azt a kötelet! Feszesen!
Az emlék markolja így a múltat,
és nem ereszti, ha fáj is.
Minden a múltba menekül előlünk,
s mi árván lógunk a semmi-ormokon,
kapaszkodunk egy visszhangba,
s azt képzeljük, hogyha megcsúsznánk,
zuhanás közben úgyis
megtanulunk repülni.
Háromra ugrom…
Hajtsd odébb azt a felhőt,
mondd neki, hogy ne most énekeljen.
Itt lázas munka folyik –
vérszagot őriznek a csipkés sziklák,
a porladó kövek, a moha.
A lélek illata ez, az életé.
Ami pedig csak a halálban mutatkozik.
Alvad, mint az emlék,
amely képpé merevül,
majd mind halványabb lesz,
s végül egyszer el is tűnik
a hósipkás messzeségben.

Háromra ugrom…
De még előtte…
fogod azt a kötelet?
még előtte hadd gondoljam át,
mi is van odalent,
és miért mászom én a semmi-ormokat.
Már most emlék vagyok?
Alvadó emlék, árnyék a köveken?
A kövekben a múltat markolom.
Forró mind,
de ez csak a Nap heve rajtuk.
Nem sírnak, nem nevetnek,
nem válaszolnak.
Nem is kíváncsiak.
Háromra ugrom…
Jól megvetetted a lábad?
A szél ma nem süvít,
a riadt pillanatok mind
egymásnak ütköznek a csöndben,
s mire körülnézek,
valaki hármat kiált.
Nem volt egy és nem volt kettő,
a kötél sem feszes,
csúszós a moha…
de talán megtanulhatok repülni
a zuhanó időben,
ahol nincs kötél,
mégsem szakad el,
és én mondhatom ki utoljára,
hogy háromra ugrom.
2951
Firm76 - 2019. január 04. 08:51:26

Kedves Kitti!

Köszönöm megtisztelő figyelmedet, és értő, látó gondolataidat. Örülök, hogy jártál itt.

laca Smile

5396
Kitti - 2019. január 03. 11:18:30

Kedves Laca!
A lélek feszülését érzem a kötél metaforáiban. Az időt, ami volt és mindig csak volt, a jövőbeni idő annyira távoli... E két dolog vezeti a vers témáját, ami mélységes gondolatokat ébreszt és nem csak te, de az olvasó is megtanul veled repülni...
Rose

2951
Firm76 - 2019. január 03. 10:33:53

Kedves Kankalin!

Köszönöm, háromnál többször. Smile

laca

2951
Firm76 - 2019. január 03. 10:32:50

Kedves Kati!

Köszönöm szeretettel. Smile

laca

6208
Kankalin - 2019. január 03. 06:19:45

Szia Laca! Smile

Négyre sem...
Szerencsére akad, aki fogja azt a kötelet, így lehetetlen a három után pontot tenni.
Érzem a lélek illatát, hallom a csendjét...

...és ettől (is) nagyszerű ez a vers.

Köszönöm, hogy olvashattam, háromnál többször is. Smile

Szeretettel: Kankalin

5940
silberin - 2019. január 02. 16:41:18

Laca! Te ha zuhanni akarsz is, repülni fogsz. Muszáj! Nem tehetsz mást.
Üdv: Kati

2951
Firm76 - 2019. január 02. 13:20:35

Kedves Diana!

Nagyon szépen köszönöm. Örülök, hogy tetszett.Smile

Laca

6149
Dianab - 2019. január 02. 11:14:02

Igazán mély, tartalmas vers! Gratulálok hozzá!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.