Juhász Gabriella: Árnyék
Árnyék

Kullog a teste a lelke után,
lépdel a fák közt az esti homály.
Ballag a gondja a tette után,
éli az éltét most nap - nap után.

Árnyéka vagy már csak önmagadnak,
Életed forrási kiapadnak.
Kellene ösztönző példa és cél,
eddzen az élet, s kemény, mint acél.

Kérdi a sorsot, s az égieket,
mért méri vékával mind ezeket?
Ébred az eszme, s fénylik az út,
lesz kikelet, s a rosszból kiút.

Éri be lélek a test mezejét,
Meglelte békéjét, lelki zenét.
Együvé lett végre földi remény,
csillog a fák közti nappali fény.

2018.11.26.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.