Kenéz István: Hatvanadik karácsonyom. - Karácsony éjszaka a temetőkben (gondolj vissza őseidre). - Máriám (Feleségemnek).

HATVANADIK KARÁCSONYOM

Nem hittem, hogy ezt is megérem,
De utolért mégis a 60. karácsonyom.
Hogy illatát érezhetem a fenyőfának.
Megsüthettük az ünnepi kalácsunk.

A fenyőfán világítanak az ünnepi gyertyák
Csillog és ragyog a sok-sok régi dísz.
Boldognak kellene lennem,
De nekem ma ez olyan nehéz.

A hold ma éjjel nem világít az égen
Átadja helyét a fénylő csillagoknak
Közülük is a legfényesebb
Mutatja a fekete sötétségben
Az utat az éji vándoroknak.

Ez a csillag Betlehem felé sugároz,
Ahol egykoron Jézusunk született
Jászlánál az állatok lehelték feléje
Párájukkal a jó meleget.

Megváltót küldött Isten a földre
Mária méhéből egy Isten Kisdedet,
Akit később feláldozott értünk,
Hogy temérdek bűneink
Bocsánatot nyerjenek.

Óh Isteni gyermek - könyörgök hozzád
Ezen a szép szentséges éjszakán,
Irgalmaddal könyörülj rajtunk
És szeretet tölthessen be
minden szív-dobbanást.

Legyen már békesség itt e földön
Jöjj el hozzánk újra - Messiás!
Látogass meg minden
Jóakaratú embert
Előtted az ajtónk
Mindig nyitva áll.

Hozz magaddal örömöt is
És egy kis boldogságot,
Mert öregszik szívem
Lelkem is egyre fárad,
Hogy leborulhassak eléd
Ezen az éjen
Oldozd fel bűneimet
Én csupán arra kérlek.

De segíts azoknak is
Kik szívemnek olyan kedvesek
Hozz rájuk csodát látó álmot,
Ha már Te sem adhatsz
Több jövőt nekem,
De adhatsz erőt az új ifjúságnak.
Ha én már nem leszek -
Te ne hagyd el Őket
Áldlak Téged Jézus,
Áldlak Téged Élet.

Budapest 2007 Advent idejében


Karácsony éjszakája a temetőkben
(gondolj vissza őseidre)

Ki jár ilyenkor Karácsony éjjelén
Az egyébként is bezárt temetőkben?
Hiszen a születés éjszakája ez az ünnep
Halottaink pedig alusszák a síri csendet.

Nekik már nem díszít fát ilyenkor senki
Ezt ők sem tehetik meg maguknak,
De ne feledjük el, hogy egyszer
Ők is élő-eleven emberek voltak.

Ám mégsem marad dísztelenül a téli temető
A természet a tél elrendezi - mindezt
Hiszen különben is Ő a legnagyobb rendező
A lelkeknek is kijár egy emlék-köszöntő.

Ott kinn a fáknak még
Eredeti gyökereik vannak
A karácsonyi díszek vattája - rajtuk- igazi hó,
Üvegdíszük pedig,
Az a sok-sok megfagyott könnycsepp,
Amit még életük során mind elszenvedtek.

Emlékezzünk Rájuk is ma éjjel
Bent a meleg szobában
Valaha Ők is élő emberek voltak,
De el kellett temetnünk Őket,
Mert fáradságukba, lassan
Sokan belehaltak.

Mi itt maradtunk egyre árvábban
Szinte egyedül
Nem gondolhatunk másra
Lassan mi következünk
Így múlik el az élet és,
Hogy mi sem éltünk hiába,
Mert van egy további út
A - mennyország - a halottak hazája.

Ők se hiába éltek
Mi mind tőlük származunk
Ők adták az életünket
Mi most ezért vagyunk,
De nekünk is el kell menni egyszer
Hasonló sorsukra jutunk
Nekünk is jól esik majd,
Ha ezen az éjjen ott a temetőben
A téli éjtől egy-egy jégvirágkoszorút
Vagy csak egy kis csokrot is kapunk.

Felmenőink már sorban,
Lassan mind kikerültek,
De nincsenek egyedül
Vigyáznak rájuk a jó Angyalok
De Istenem - hagyd meg még kicsit a mi életünket
De csak addig - míg itt e földön - emberből vagyunk.

(Budapest, 2007. Adventben)


Máriám
(Feleségemnek)

Te aki a " Szent Szűz Anya" nevét viseled
Már 22 éve élsz velem
Sorsomba osztozol
Belőlem Neked már a nehezebb,
Öregebb életem jutott
Te elfogadtad - elfogadtál - mert
Szívünk egyszer egymással találkozott.

Neked én nem tudom megköszönni
A gondoskodásodat és aggódásaid,
De kérem az Urat, hogy ezt helyettem
Százszor meghálálja és áldja meg lépteid.

Nem tudom még meddig lehetek melletted
Az tudom a nehezebbik életem
Csak Neked köszönhetem
Mégis sokszor rossz voltam hozzád
Te mindig megbocsátottál
Lelkedben gazdagon - nekem.

Tudom hogy már csak én vagyok melletted
Rajtam kívül már senkid sincsen
Ezért a Te szereteted drága kincseit
Mindig is én élvezhettem.
Szeretlek én,
De annál még jobban féltelek
Mi lesz Veled akkor
Ha én már nem leszek?
Ez olyan nagy teher
Az én szívemnek
És nem találok semmit
Amivel megmenthetlek.

Tudom fent az égből én
Nem vigyázhatok Rád
Ám megtanultad mellettem.
Hogy egyedül is megállj.
Kívülről gyenge sebezhető vagy,
De a szíved kemény
Ez adjon Neked erőt ahhoz
Sokáig egészségben
Még számos évet élj.

Most az egyik legnagyobb kincsemet
Adom át Neked
Fogadd el örökbe
Az én rózsafüzéremet,
Amely talán nálamnál is többet
Segítheti további életed.

Most leborulva köszönök
Meg mindent Neked.
Kérlek hogy bocsásd meg
az én bűneimet.
Azt hogy mennyire szeretlek
Tőlem tudom ritkán hallhatod
De az igaz érzelmek,
Nem hallhatók és láthatatlanok.

(Budapest, 2007 Karácsonyán)

Kenéz István
5655
jocker - 2017. szeptember 17. 12:07:26

Hmm... olvastam a hozzászólásokat!
Igen a nők ilyenek, hogy csodálkoznak, ha egy férfit tetten érnek, hogy tud szeretni. Ez persze nem a mi hibánk, hanem, hogy eddig ők találkoztak nem megfelelő partnerrel, társsal, rokonnal.
A nők között éppen annyian vannak, akik nem tudnak szeretni.
Azt gondolom, hadd legyen már köztünk is mély érzésű ember... és akkor még nekünk is jogunk van sajnálni, hogy a mi partnerünk nem egy viszonzó típus...
Jó gondolatsorokat írtál, figyelemmel olvastalak és magamévá tettem a gondolataid eszmeiségét.
Elismeréssel, barátsággal: vivát!
Üdv/Feri

298
keni - 2008. szeptember 12. 21:14:50

Minden kedves érdeklődőmet szeretettel köszöntök itt magamnál és kívánom, hogy mindig érezzétek jól magatokat nálam !
keni

298
keni - 2008. augusztus 20. 07:00:27

Szia Zoli ! Igen Zoli - megértettem szavaidat. Mert valóban: aki térdet hajt Valaki, vagy Valami előtt - és ezt igazi alázattal teszi - az Önön nagyságának felét adja át annak a Másiknak. /mondotta Prohászka Ottokár püspök./
Igazad lehet abban, hogy ezért a Másik valakit is ebbe az alázatba vonom, bár nem kényszerítem, mert az már nem az alázat kategóriája.
Köszönöm szives hozzámszólásod. Jól esett tartalma.
Szia Zoli! keni

98
babarzoltan - 2008. augusztus 14. 07:15:03

Szia Keni!
Ismételni tudnám azt, amit írtam neked az előzőekben;- természetesen, dícsérő szavakat!
Ezek a verseid azért másak, mivel ez szubjektív érzések és tapasztalatok, tisztelet és vallomásokra alapszik.
Meghatóak, remek-művek és tiszteletet is parancsoltatsz azzal, ahogyan ezt leírod és akinek ezt leírod;- érdekes és fondorlatos a világ, alázattal írsz, de a csattanója az az érzés, hogy felemel, kiemel.
Ezt úgy értem és értelmezem, mintha letérdelnének elém alázattal, de mégis én alázkodnék meg! Érted ügye, magyarázatom?
Tehát gratulálok!
Szuper vagy Keni!
Szia:
Zoli

298
keni - 2008. augusztus 13. 21:19:26

Sheldon drága!
Köszöntelek" itthonomba".
Prózám is lesz, csak türelem, mert lehet, hogy rózsákat term, amibő Neked egy nagy csokorral kötök és küldök. Köszönöm, hogy kerestél és rámtaláltál - meglátogattál itten.
Addig is szeretett híved"
keni

230
Torma Zsuzsanna - 2008. augusztus 13. 15:11:22

Kedves Kenéz István!
Csodálatosak verseid, mind, mind, mind!
Hogy tud egy férfiban ennyi szépérzés beleszorulni. Vagy csak verseidben tudod ilyen jól kimutatni azt, hogy mennyire tudsz szeretni. Azt hiszem, úgy lehet. De mint írod, az igazi érzelmek nem hallhatók és láthatatlanok, de a másik azért megérzi, hogy szeretik!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.