Török Nándor: Fenn a Golgotán
Fenn a Golgotán,
avagy 'színház az egész világ'

Elveszve a mindenség határán
boldog boldogtalanságban ténferegsz,
hátadon a könnyű habszivacs kereszt,
s ripacsként hordod árván és gyáván.

Idefönn már senki nem ér tetten,
képzelt fájdalmadat bátran viseled,
s ebben nem osztozik senki sem veled.
A játék végén árnyaddal ketten

bőszen hajlongtok fenn a Golgotán,
s hitvány díszletek közt megtudod talán,
hogy a nagy műben hol van a csalás,

a jóban a rossz, a fényben az árnyék,
a vastapsra benned mindkettő vár még.
Vár még Krisztus és vár még Barabás.
5682
tn65 - 2019. január 18. 15:05:17

Kedves Kati,
köszönöm értő hozzászólásodat.Örőlök, hogy tetszett és elgondolkoztatott.
Üdvözlettel:
Nándi

5940
silberin - 2019. január 10. 18:13:06

Tetszik a versed. Mindennek valóban az ellentéte ad értelmet. Aztán, ha rájövünk az értelmére, tudatosul bennünk a "nagy csalás". Vagy legalábbis úgy csinálunk, hogy rájöttünk, és várjuk a tapsot.
Üdv: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.