Dr. Juhászné Jedlovszky Mária: (237.) Bánat, mosoly
(237.) Bánat, mosoly

Pityereg az ég,
csordulnak könnyei,
kortyolják cseppjeit
szomjazó földjei.

Öntözi a talajt
a bánat vizével,
nyelik a sós nedűt,
cserepes gégével.

A föld manócskái
mossák a friss vizet,
kikergetik onnan
az ártó szemeket.

Elküldik a fáknak
hogy ne szomjazzanak,
száraz gyökereik
friss italt kapjanak.

A hajszálereik
megszívják magukat,
leveleik később
erőtől duzzadnak.

Ők tovább folytatják
a nagytakarítást,
a szennyes levegőt
szép tisztára mossák.

Hogy ne sírjon tovább,
szárítják az eget,
el is zavarják
a mérges fellegeket.

Mindenki táncot jár,
senki sem szomjazik,
a bánatfelhő is
szerte foszladozik.

Az ég már mosolyog,
kacag a napsugár,
csillognak szemei,
zokogása eláll.

A keserves könnyek
régen felszáradtak,
emberek, manók, fák
együtt mulatoznak.
5548
babumargareta - 2019. január 24. 17:12:13

Kedves Jedyke !
Ritmikus soraidat szeretettel olvastam !
Jó kikapcsolodás volt számomra !
Gratulálok szeretettel.....BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.