horla51: Magányos éjszakák
Magányos éjszakák

Holdfény bukdácsol a balkonon.
Redőny-húrokon lusta szél zenél.
Kint már haldoklik az utcazaj.
Csend ül ágyamon, szobám szegletén.

Némán bámulok le a mélybe.
Éber neonok színes fénye hív.
Szinte megigéz, szinte csábít,
furcsán villódzó szőnyeget terít.

Mégis magányos, rideg világ...
Csak az éjszaka ölelése vár.
Nem hagy magamra ez az érzés.
Holnap ilyenkor megint itt talál.
5786
horla51 - 2019. augusztus 23. 21:26:56

Köszönöm szépen a hozzászólásokat! Ez egy régebbi versem, csupán az érzést akartam megmutatni, gondolom, sokunknak ismerős...

6542
ritatothne - 2019. augusztus 23. 08:54:59

Kedves Lajos!

Az emberre időnként rátelepszik a magány érzése, de az új nap mindig hozhat változást. Az éjszaka talán a legnehezebb.

Szeretettel: Rita

5548
babumargareta - 2019. január 24. 17:09:14

Kedves Lajos !
Ezek a magányos éjszakák ,amik nem hagynak nyugodni !
"Mégis magányos, rideg világ...
Csak az éjszaka ölelése vár."
Szépséges soraidhoz gratulálok szeretettel !.......BabuHeart

277
farkas viola - 2019. január 24. 12:23:23

Kedves Horla!
Tetszéssel olvastam versed.
Szeretettel: Viola In Love

3654
deva - 2019. január 23. 14:59:51

kedves Lajos! Kifejező képet festettél, igaz nem vidám, de a holnap mindig új reménnyel vár. Szeretettel gratulálok rövid, de sokatmondó versedhez! ÉvaHeart

5940
silberin - 2019. január 22. 22:41:15

Kedves Lajos!

Különösen az első vsz. képei tetszenek. Néha jó a magány, de van, amikor menekülne belőle az ember.

Üdv: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.