Czmarkó Zoltán: Lehetnék
Lehetnék

Lehetnék esőcsepp, mi felszárad,
ha tűzi a nap,
lehetnék hópehely, mi olvad,
ha érinti ajkad.
Lehetnék lágy szellő,
mi simítja orcád,
s lehetnék orkán,
mi darabokra tép.
Lehetnék csúf és lehetnék szép,
vázlat is lehetnék,
vagy egy keretezett kép.
Magam vagyok-e vagy az, akit akarsz,
én én akarok lenni, hiába takarsz
mázsányi láncokkal s szürke csenddel,
ha kiborítom véleményem,
ecseteddel kend el.
S fogd fel végre, hogy esőcsepp vagyok,
mit nem szárít fel napsugár,
olyan hópehely, mi nem olvad az ajkaknál,
szellőként lelked simítom, nem csupán orcád,
s orkánként megvívom az igazság harcát.
Csúfulva szépülnék és szép csúf lehetnék,
vázlat maradnék, de keretezve lennék.
Ha azzá válhatnék, amivé csak akarok,
egy kulcs lennék, ami által ti pedig szabadok.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.