Tóthné Földesi Ilona: Majd ha
Majd ha

Kiborította az éj a nappalok melegét,
a guggoló árnyak lassan felállnak,
mint kísértet olyanok a terhelt faágak.
Levél nélkül susognak a fehér hó alatt,
karjaikban éden szunnyad, hű madarak

A kék tavasz, még messze van, az idő
most oly ravasz, akár az égnek árnya.
Majd, ha némán sírnak a jégcsapok,
ha felszáll a szerelmes ibolya illata,
tavasszal tüzesen égnek a nappalok.

Szúnyogokkal táncol a szél a tó vízén,
nyílik a réten sok aprócska pipitér.
Párologva száll az ég felé a hajnal.
Nem rémít a lusta árnyék a fák alatt.
Rügyeken zsongnak éhes darazsak.
5548
babumargareta - 2019. február 01. 20:07:23

Nagyon szépen érzékeltetted a tél kegyetlenségét !
Remélem nemsokára kivirágoznak a fák !!
Szeretettel olvastalak......BabuHeart

524
BogIcu - 2019. február 01. 19:13:06

Drága Icám!

Nincs már olyan messze a kék tavasz! Látod, már január is eliszkolt, februáron hamar túl leszünk, aztán virulunk együtt a tavasz virágaival.

Csodaszép versedhez szeretettel gratulálok: IcuRose

3342
rozsaschvalm - 2019. február 01. 15:54:45

"Levél nélkül susognak a fehér hó alatt,
karjaikban éden szunnyad, hű madarak"

Csodaszép a versed, drága Ica, gratulálok!

Szívből, szeretettel: RózsaHeart

3654
deva - 2019. február 01. 14:08:45

Icukám! Akkor már itt lesz a várva várt tavasz. Nagyon jó volt vágy versed olvasni. Szeretettel. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.